„Ha feltétlenül muszáj találkoznunk a szüleiddel, akkor legalább legyen itthon, és ne idegen pályán” | Jonathan Franzen: Javítások

Jonathan Franzen karácsonyi hangolódásra szinte teljesen alkalmatlan regénymonstrumával, a Javítások-kal töltöttem a fél decembert. Bár a fülszöveg azt sejteti, egy karácsonyi vacsora áll a regény központjában, valójában sok száz oldalt kell elolvasnunk ahhoz, hogy erre a bizonyos vacsorára megérkezzünk. És hogy megéri-e? Hatalmas betűkkel: IGEN!De azért rögös út vezetett eddig a biztos kijelentésig. Ennek a nagy, amerikai családregénynek egy idősödő házaspár az origója.A Parkinson-kór minden nappal kicsit jobban megkeseríti Al Lambert és felesége, Enid életét. A feleség fejébe veszi, hogy még egyszer utoljára egybegyűjti csemetéit, hogy közösen ünnepelhessék a karácsonyt. Ez nem is olyan egyszerű – lévén, három külön életet élő felnőttről van szó –, de Enid „szerencsére” egyáltalán nem riad vissza attól, hogy bevessen némi érzelmi zsarolást.A nagy tervig vezető úton, az idős szülők mellett, három nem mindennapi felnőttet ismerhetünk…

Continue Reading

„Az atléta halála annak is élvezetes olvasmány lehet, aki életében egy métert sem futott.”

Ahhoz, hogy értsük, Az atléta halála Polcz Alaine-nek és Polcz Alaine-ről szól, nem kell irodalomkutatónak lenni, de még a 840 oldalas levelezést sem kell magunkévá tennünk: ez ugyanis a regény második oldalától a napnál is világosabb.De azért gyönyörű színezetet ad a történetnek, ha egy kicsit ismerjük a szerzőt - a szerelmét, a munkafolyamatot.És bár női elbeszélőt kapunk, Mészölynek sem kellett behatóan megvizsgálnia a teljes női nemet ahhoz, hogy ilyen hiteles képet kapjunk: elég volt egyetlenegyet ismernie annyira, hogy lóvá tehessen bennünket.  Hatalmas, megrendítő ajándék lehetett megkapni ezt a regényt. Mert Mészöly, mint a hasbeszélő, bábuként húzza a kezére a társát, és az olvasó, csak kapkodja a fejét, mert tudja, hogy Mészölyt olvas, de Polczot hallja, kísérteties hitelességgel. És az igazi csavar persze az, hogy Polcz nem magáról mesél, hanem…

Continue Reading

A legnagyszerűbb regény a nárcizmusról | Dobray Sarolta: Üvegfal

Sorra jelennek meg a bántalmazásról szóló könyvek, és bár a létezésüknek örvendek, ha nem muszáj, nem gyötröm magam velük, vagyis nem olvasok el mindent a piacon.A nárcisztikus kapcsolatokról szóló könyvekkel azért is állok hadilábon, mert egyrészt bosszant, mennyire divat lett dobálózni ezzel a szóval; másfelől a legnagyszerűbb könyvet már megírták a nárcizmusról. Éppen ez a címe: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról. Az a Bánki György írta, aki az Üvegfalat is buzgón ajánlja; és akinek a szavára én vakon adok. Azért meglestem a könyv első mondatát. Hát, azután iparkodni kellett a kasszához, mert alig vártam, hogy kijussak a könyvesboltból és azonnal olvasni kezdhessem az Üvegfalat:"Léna a házasságuk kilencedik évében csalta meg először a férjét. De hogy meg fogja csalni, azt évekkel korábban eldöntötte már."A váltott szemszög egyszerűen briliáns, külön öröm, hogy bár Léna…

Continue Reading

Többgyermekes anyaként | Laurie Frankel: Mindig ez van

A "Másmilyen Anyák napja" sorozat leginkább a hiányállapotokra koncentrál, mégis a sokgyerekes anyákkal indul. A Mindig ez van főszereplője, a legtöbbször éjszakai ügyeletben dolgozó doktornő, Rosie – sok más mellett - már a regény első lapjain megtanított valamire: (kettőnél) többgyerekesnek lenni társadalmi szempontból olyan, mint gyermektelennek, csak pepitában. Ugyanolyan tenyérbemászó, tapintatlan kérdések kísérik, no meg rengeteg ítélet és prekoncepció. „Az emberek folyton azt mondogatták Rosie-nak: >>Micsoda maga, katolikus?<<, habár a mondat végén fel sem vitték a hangjukat, mint amikor tényleg kérdeznek valamit. Vagy így szóltak hozzá viccelődést színlelve: >>Tudja, számtalan módja van annak, hogy az ilyesmit megelőzzük.<< Vagy azt mondták: >>Inkább maga, mint én<<, amire semmi szükség nem volt, hiszen nyilvánvalóan ez volt az igazság, vagy csak azt kérdezték tőle: >>Mind a magáé?<< Mind az övé volt. Tavaly a szülői…

Continue Reading

Várni egy életen át | Szilasi László: Kései házasság

Óriási kockázatot vállal az az író, aki "csak" egy életet akar elmesélni, sallang- és akciómentesen. Elég cselekményt szolgáltat az idő múlása, elég konfliktust, hogy a főszereplő egy férfi meg egy nő. Azt hittem, nagy kergetőzés lesz ez a szerelem, elkerülések, félreértések sorozata, de nem - Ilma úgy áll ennek a regénynek a közepén, mint egy erős gyökeret növesztett, vastag törzsű fa; bölcs és mozdulatlan. Várunk. Az idő meg évről évre halad: embert küldünk a Holdra; itthon is lesz banán, csernobili katasztrófa … ezekre a grandiózus eseményekre mindig csak egy-egy mondatot szán a szerző, mégis metronómként szolgáltatják nekünk a ritmust, görgetik alattunk előre a súlyosan fogyó éveket.  "lma gyerekkorában úgy volt, hogy ha kivételesen banán érkezett a családba – az apját, családi kapcsolatai révén, néha beengedték a kommunisták dollárbolt jellegű…

Continue Reading

Álmodik a nyomor | Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány

Egyre ritkább manapság, ebben az ingergazdag világban, hogy egy könyv, csak úgy csendesen, mindenféle marketing, előzetes híresztelés nélkül jelzi számunkra, hogy dolgunk van vele; amiről tudjuk, közünk van hozzájuk. Ilyen könyv volt számomra A visszaadott lány.Még csak a fülszöveg felét olvastam el, de már a kosaramban volt a kicsike."Egy kislány egy bőrönddel meg egy táskára való cipővel becsenget egy lakásba. Amikor kinyílik az ajtó, húga, Adriana áll előtte kócosan, és résnyire szűkült szemmel fürkészi - még sosem találkoztak. Így kezdődik ez a magával ragadó, szívbe markoló történet: egy kiskamasszal, aki egyik napról a másikra elveszít mindent - a kényelmes otthont, a legjobb barátnőit, a szülők feltétel nélküli szeretetét. Pontosabban azokét, akiket egészen addig a szüleinek hitt."Donatella Di Pietrantonio egyetlen mondat erejéig sem kímélt; úgy adta ránk ennek a kislánynak…

Continue Reading

hon és vágy | Tompa Andrea: Haza

„Lenni, otthon lenni természetes állapot: aki otthon van, nem gondol rá, hogy van valahol.”Grecsó KrisztiánHazafelé tartani, hazaérkezni, hazaszeretni, hazát cserélni...Honvágy, amit akkor is érzel, ha otthon vagy. Megérkezel (nem, igazából sosem érkezel meg) és már indulnál. Otthonról haza. Itthonról meg vissza. Ezekről mind szól Tompa Andrea Haza című regénye. Mestermű, tökéletlenségében is kortárs irodalmunk egyik legfontosabb darabja kell hogy legyen.A „haza” szófaji kaméleonsága miatt elsőre mindnyájunknak valami más kell bevillanjon a címet olvasván. Annyi mindent jelenthet a szívnek, mint a nyelvnek,Tompa Andrea pedig pontosan ezzel játszik több száz oldalon át. Így regényt is kapunk, meg nem is. Van valami történetünk, méghozzá halálosan súlyos történetünk, de nem ezen lesz a hangsúly. Az „emigrációból” hazatérő írót gyötri a feladat, hogy a harmincadik osztálytalálkozóra beszédet írjon. Ide, az osztálytalálkozóra tartunk vele, és útközben…

Continue Reading

Életünk katasztrófafilmje | David Grossman: Csak játszik velem az élet

nők Az elején kicsit zsúfolt a terep, kell némi idő, míg felismerjük a mesélőnket, és hogy azt a pár nevet a helyén tudjuk kezelni, de bele lehet jönni. Ha ez megvan, utána már csak az időben zötykölődünk egy keveset, de hamar helyére kerül minden, ígérem.Először a 90 éves, szerb-horvát származású Vera születésnapján vagyunk. Az őt körbevevő család kapott család – Vera ugyanis egy Tuvja nevű özvegyemberhez megy feleségül és az együtt töltött 34 év alatt a férfi családja az övé is lesz. Tuvja fiát Rafaelt, Vera pedig Ninát hozza magával a házasságba. A két gyermek alig tölt egy kis időt együtt, mielőtt Nina végleg megszökik családjától. Ez a kis idő mindenesetre elegendő ahhoz, hogy Rafael végérvényesen beleszeressen a lányba.Vera szerető, jó felesége volt Tuvjának, dacára annak, hogy örök életében egy…

Continue Reading

Hol az igazság? | Taffy Brodesser-Akner: Fleishman bajban van

Az életben (és az irodalomban is) bőven akad válástörténet, életközépi válság. Hogyan kell ahhoz írni, hogy még lehessen újat mondani, vagy a százszor tapasztalt történetet kedvünk legyen meghallgatni…? Nos, azt hiszem, úgy, ahogyan Taffy Brodesser-Akner teszi. (Nem akarom elkiabálni, de van egy olyan megérzésem, hogy a 21. Század Kiadó KULTkönyv sorozatának egyetlen darabja sem tud csalódást okozni.)Akner elbeszélői módjáért és stílusáért egyszerűen meg kell őrülni. Végy egy válófélben lévő lúzert, aki dupla erőbedobással próbál megszabadulni attól, hogy világ életében egy lúzer volt. A tollat mártsd jó adag szarkazmusba, de ne billenjen túl a mérleg. Legyen benne vulgaritás, de ennek ellenére valahogy mégis maradjon a jó ízlés határán belül - hajszálvékony mezsgyén egyensúlyozva. Ezt az egészet jól felrázva megkapjuk a Fleishman bajban van című regényt. Az olvasmányunk egyik furcsasága, hogy Fleishman…

Continue Reading

Vegyük komolyan a kamaszainkat! | Mucha Dorka: Nincs idő

Vénségemre is mai napig kutatom és olvasom a gyermek-és ifjúsági könyveket, pedig nem vagyok sem szülő, sem pedagógus. De nem győzöm hangsúlyozni, mennyire fontos szegmense ez az irodalomnak és mennyire piszok nehéz jól csinálni: hogy egy kamasz magára találjon odabent, és 10-15 évvel később is emlékezzen arra, amit olvasott; vagy rázós helyzetben eszébe jussanak innen-onnan mondatok. Hogy azon rágódjon, mit tenne Boleyn Anna, nem pedig azon, mit venne fel Kendall Jenner. És hogy megtanulják azt az egyszerű igazságot, hogy aki szeret, az nem bánt. (És pont. Nincs ha vagy de.)Sokszor beszélek a bántalmazás különböző formáiról, és arról is, mennyire fontosak azok az ifjúsági regények, amik nem nézik hülyének afiatal olvasót, mernek komoly témáról írni, és közben hiteles hangon szólalnakmeg. Mucha Dorka első ifjúsági regénye, a Nincs idő ezen vesszőparipáim gyűjtőhelye, naná,…

Continue Reading
  • 1
  • 2
Close Menu