Gasztrorgazmusok | Bíró Zsófia: A boldog hentes felesége

Nem hiszem, hogy Bíró Zsófia bennfenteseknek írta volna A boldog hentes feleségét, mégis így sikerült. Mer' azér' ennek az olvasmánynak a teljes megértéséhez nem árt, ha van bennünk legalább fogyasztói szintű gasztrobuzgalom és némi tirpákvér. Inzulinrezisztenseknek és vegántörekvőknek pedig egyenesen ellenjavallott. Nekem ebben annyi de annyi volt az ismerős - a cirkalmasan hömpölygő, hajszál híján nem túl írt mondatokban is családtagra ismertem; meg persze a kis magyar valóságos disznóvágásokban, meg az etetéssel szeretésben, és a szó szerinti ízőrületben is.És én otthon voltam, és gyerek voltam, és arra gondoltam, hogy ami számomra most még ennyire zsigerien érthető, abból az én (elbudaisodott) gyermekem egy árva kukkot nem fog érteni és érezni, ami valahol szomorú, valahol meg az egész annyira gáz is egyben, hogy talán jobb is, ha vélünk hal.  „Mert, ha nem tudnák,…

Continue Reading

Te ettél már könyvet? | Louisa May Alcott: Kisasszonyok | Könyvbár

Pest utcái közt bolyongva, a hetedik kerület gasztro-rengetegében megbújik egy csodavilág. Ez a Könyvbár&Restaurant. A név csak sejteti, mire számíthatunk odabent: itt ugyanis nemcsak a polcokon vesznek körbe minket könyvek; kedvenc olvasmányaink a tányérunkon landolnak!Fine dining – igen vagy nemA Könyvbár volt az első fine dining élményem.  (Azóta is utolérhetetlen.)Ismerem a magyaros ellenérveket: ha jó, miért nem sok? Ha nem sok, miért rohadt drága?Fanyalgóknak: addig fogsz azzal viccelni, hogy “nálunk az ilyet otthon elmosogatják”, míg nem tapasztaltad meg azt az élményt, mikor ízekkel laksz jól és telítődsz el. Óva intek minden kétkedőt, hogy “beebédeljen”, mielőtt ellátogat ide! Az évek során még egyszer sem sikerült három fogáson végig rágnom magam*, és nem a kisétkűségemről vagyok híres. (*mostanáig)Louisa May Alcott: Kisasszonyok Az étteremben helyet foglalva több lehetőségünk van:- választunk a csodálatos, kizárólag idényzöldségekkel dolgozó, évszakhoz igazított…

Continue Reading

Jeruzsálem szíve-lelke (hasa) | Yotam Ottolenghi – Sami Tamimi

„A jeruzsálemiek számára, akár arabok, akár zsidók, az egyedül étkezés gondolata rémisztő. Az evés ünnep, lakoma, ami az osztozásról, a vidámságról, bőségről és annak megosztásáról szól.”Imádom, amikor egy szakácskönyv sokkal több, mint egyszerűen receptek tára. Amikor olvasnivaló is egyben. Yotam Ottolenghi és Sami Tamimi közös könyve ilyen: káprázatos fotók, színes, illatos, zamatos életérzés; humoros történetek, történelemmorzsák – szinte megelevenednek az oldalak! Miközben lapozgattam, olvasgattam, újra meg újra felismertem, mennyire finnyás vagyok, bizonyos ízkombinációkat illetően mennyire elzárkózó. Ez a könyv – a maga természetességével – az én magyaros, sóst sóssal, édeset édessel gyomromat kibillentette a komfortzónájából. Van még mit gyakorolni, ami a nyitottságomat illeti, de ennél a könyvnél jobb gyakorlópálya alig akad. Mert ott van például a cékla, amiről mindig azt gondoltam, hogy imádom, pedig csak az üveges savanyúságból vontam le…

Continue Reading
Close Menu