Mesés befejezés | A Mészöly-mesék

"Valahányszor visszautasították egy novellámat, önvígasztalásul írtam egy mesét.” Nem Mészöly Miklós volt az egyetlen, akit a kor arra „kényszerített”, hogy meséket írjon.Egyesek úgy hazataláltak ebbe a műfajba, hogy ma már el sem hinnénk róluk, hogy nem így kezdték, pedig Csukás Istvánt például egyenesen győzködni kellett, hogy gyerekeknek írjon, méghozzá éveken át! Ezzel a jelenséggel végül mindenki nyert:a cenzúra keze nem ért el a gazdag szimbolika felfejtésig;az író – ha nem is felnőtteknek szóló nagyregényt vagy verset szerzett, de – alkothatott; mi magyarok pedig irigylésre méltó, kiváló gyerekirodalmi művekkel büszkélkedhetünk.Persze az is igaz, hogy ennek köszönhetően meséink, gyerekverseink és a felnőtteknek szóló irodalom között viszonylag könnyű az átjárás. „Mintha a meséim nem is mesék lennének, a szó klasszikus gyermekirodalmi értelmében, hanem felnőtteknek szóló történetek” – ismerte fel maga Mészöly is egy Szigeti Lászlóval…

Continue Reading

A “líraképes” prózaíró | Mészöly-versek

A Mészöly-életmű szédítően sokszínű. Akad közte regény, esszé, mese, dráma, ifjúsági regény, rádiójáték és vers is – és akármelyik műfajra essen is a választásunk, remekművekkel találkozunk.Ebben a bejegyzésben Mészöly lírájáról lesz szó, melyet két – átfedésekkel is bíró – kötet jegyez: egyikük az Esti térkép; a másik pedig az Elégia.A prózában kiemelkedő alkotó, Mészöly Miklós 1948-as felbukkanásától számítva több mint 30 év telik el az első verseskötet megjelenésig. A szerző így nyilatkozik erről a kitekintésről 1981-ben:”Kiemelések – írhattam volna alcímnek, s ezt, ha szó szerint érti az olvasó, joggal gondolna arra a senkiföldjére, ahol a próza már nem próza s a vers még nem vers. Ami erről a területről begyűjthető, másképp azonos önmagával, mint egy tiszta műfajú vers vagy próza. Valamiképpen az eldöntetlenségben időzik, viszont annyira makacsul, hogy semmi erővel…

Continue Reading

„Az atléta halála annak is élvezetes olvasmány lehet, aki életében egy métert sem futott.”

Ahhoz, hogy értsük, Az atléta halála Polcz Alaine-nek és Polcz Alaine-ről szól, nem kell irodalomkutatónak lenni, de még a 840 oldalas levelezést sem kell magunkévá tennünk: ez ugyanis a regény második oldalától a napnál is világosabb.De azért gyönyörű színezetet ad a történetnek, ha egy kicsit ismerjük a szerzőt - a szerelmét, a munkafolyamatot.És bár női elbeszélőt kapunk, Mészölynek sem kellett behatóan megvizsgálnia a teljes női nemet ahhoz, hogy ilyen hiteles képet kapjunk: elég volt egyetlenegyet ismernie annyira, hogy lóvá tehessen bennünket.  Hatalmas, megrendítő ajándék lehetett megkapni ezt a regényt. Mert Mészöly, mint a hasbeszélő, bábuként húzza a kezére a társát, és az olvasó, csak kapkodja a fejét, mert tudja, hogy Mészölyt olvas, de Polczot hallja, kísérteties hitelességgel. És az igazi csavar persze az, hogy Polcz nem magáról mesél, hanem…

Continue Reading
Close Menu