NAPPALI
itt időznek azok az
olvasmányok, amik egy másik szobába
sem tudnának beilleszkedni 🙂
Sorra jelennek meg a bántalmazásról szóló könyvek, és bár a létezésüknek örvendek, ha nem muszáj, nem gyötröm magam velük, vagyis nem olvasok el mindent a piacon.A nárcisztikus kapcsolatokról szóló könyvekkel azért is állok hadilábon, mert egyrészt bosszant, mennyire divat lett dobálózni ezzel a szóval; másfelől a legnagyszerűbb könyvet már megírták
A szex vajon mi? A szex nagyon becsapós téma – látszólag a csapból is folyik, valójában azonban sosem a fontos dolgokról beszélünk, csak beszélünk róla (már aki). Amíg egy doboz gyümölcslevet is meztelen nővel adnak el, miért ne hihetnénk, hogy elértük a szabadság tetejét, hogy már mindent tudunk és mindenről
A “Másmilyen Anyák napja” sorozat leginkább a hiányállapotokra koncentrál, mégis a sokgyerekes anyákkal indul. A Mindig ez van főszereplője, a legtöbbször éjszakai ügyeletben dolgozó doktornő, Rosie – sok más mellett – már a regény első lapjain megtanított valamire: (kettőnél) többgyerekesnek lenni társadalmi szempontból olyan, mint gyermektelennek, csak pepitában. Ugyanolyan tenyérbemászó,
Óriási kockázatot vállal az az író, aki “csak” egy életet akar elmesélni, sallang- és akciómentesen. Elég cselekményt szolgáltat az idő múlása, elég konfliktust, hogy a főszereplő egy férfi meg egy nő. Azt hittem, nagy kergetőzés lesz ez a szerelem, elkerülések, félreértések sorozata, de nem – Ilma úgy áll ennek a
Mikor megláttam a könyv beharangozóját és a témát, amivel foglalkozik – nevelőszülőség – és hogy a szerző többszörösen érintett – mert maga is nevelőszülő, illetve szociális szakember, gyermekvédelmi bizottság vezetője – szívből reméltem, hogy ez a könyv riportkönyv lesz, és alaposan letörtem, mikor megtudtam, hogy regényt kell
Egyre ritkább manapság, ebben az ingergazdag világban, hogy egy könyv, csak úgy csendesen, mindenféle marketing, előzetes híresztelés nélkül jelzi számunkra, hogy dolgunk van vele; amiről tudjuk, közünk van hozzájuk. Ilyen könyv volt számomra A visszaadott lány.Még csak a fülszöveg felét olvastam el, de már a kosaramban volt a kicsike. “Egy
Nem akartam ízekre szedni ezt a könyvet, de látom, hogy útjára kelt a Blogturné könyvei között, és már így is gyülekeznek molyon a 4,5-5 csillagos, áradozó értékelések, úgyhogy most leírom, hogy ennél kártékonyabb regénnyel már rég nem találkoztam. Persze, tekinthetnénk rám úgy, mint egy kémre, aki így is, úgy is
Nagyjából életveszélyes vállalkozás szinte műfaj nélküli írásokat közreadni egy ennyire vékonyka kötetben, azzal az ígérettel, hogy ráadásul még tanácsokat is találunk majd odabent. Hogyan nem lesz megmondó könyv, hogyan nem lesz üres fecsegés, hogyan lesz egyetlen oldalnak könyvre elegendő tartalma? Hogyan nem változik “aranymondások” tárává ez a miniatűr kincsesbánya? Fogalmam sincs,
„Lenni, otthon lenni természetes állapot: aki otthon van, nem gondol rá, hogy van valahol.”Grecsó Krisztián Hazafelé tartani, hazaérkezni, hazaszeretni, hazát cserélni…Honvágy, amit akkor is érzel, ha otthon vagy. Megérkezel (nem, igazából sosem érkezel meg) és már indulnál. Otthonról haza. Itthonról meg vissza. Ezekről mind szól Tompa Andrea Haza című regénye. Mestermű,
nők Az elején kicsit zsúfolt a terep, kell némi idő, míg felismerjük a mesélőnket, és hogy azt a pár nevet a helyén tudjuk kezelni, de bele lehet jönni. Ha ez megvan, utána már csak az időben zötykölődünk egy keveset, de hamar helyére kerül minden, ígérem. Először a 90 éves, szerb-horvát