„Az atléta halála annak is élvezetes olvasmány lehet, aki életében egy métert sem futott.”

„Az atléta halála annak is élvezetes olvasmány lehet, aki életében egy métert sem futott.”

Ahhoz, hogy értsük, Az atléta halála Polcz Alainenek és Polcz Alaine-ről szól, nem kell irodalomkutatónak lenni, de még a 840 oldalas levelezést sem kell magunkévá tennünk: ez ugyanis a regény második oldalától a napnál is világosabb.
De azért gyönyörű színezetet ad a történetnek, ha egy kicsit ismerjük a szerzőt – a szerelmét, a munkafolyamatot.

És bár női elbeszélőt kapunk, Mészölynek sem kellett behatóan megvizsgálnia a teljes női nemet ahhoz, hogy ilyen hiteles képet kapjunk: elég volt egyetlenegyet ismernie annyira, hogy lóvá tehessen bennünket. 

Hatalmas, megrendítő ajándék lehetett megkapni ezt a regényt. Mert Mészöly, mint a hasbeszélő, bábuként húzza a kezére a társát, és az olvasó, csak kapkodja a fejét, mert tudja, hogy Mészölyt olvas, de Polczot hallja, kísérteties hitelességgel. És az igazi csavar persze az, hogy Polcz nem magáról mesél, hanem Mészölyről, vagyis az író tökéletes tudatában van annak, hogyan látják őt. 

Csak annyi fárasztja az olvasót, hogy résen kell lennie, éppen ki beszél és mikori történetről van szó. Szolláth Dávid nyolc “főbb időréteget” számolt össze ebben a regényben, de olvasás közben azért nem tűnik olyan szédítőnek a helyzet.
Adott egy gyászoló újságíró, Hildi, aki megírja szerelme, Őze Bálint emlékét.
Pakolászunk a holmik és az emlékek közt, ott bonyolódik a helyzet, ahol Hildi emlékezetében átadja a stafétát és hagyja, hogy Őze meséljen tovább. A férfinak pedig egy nagy bonyolult története van:

„Röviden ez volt a >>sztori<< – az ő igazi szerződésük: Adva van egy lány, jó bőr, nagyjában még gyerek, de azért már tudna mindent. Jó haverok, mindig együtt járnak, és mind a négyen buknak a lányra. A lány egyszer bedobja, hogy ha tizenhét évesek lesznek, akkor nem bánja. És azzal először, akit a srácok maguk jelölnek ki, neki mindegy. S utána minden harmadik évben a következővel. Ez majd aztán nem engedi szétszakadni őket; nem úgy, mint az érettségi találkozók meg a többi.”

Szolláth, monográfiájában így bontja ki nekünk a bonyolult sokszög jelentőségét:

 „A rossz egyezmény: a négy fiú és Pécsi Pici kamaszkori szerződése, mely szerint az fogja megakadályozni a rivalizálásukat és az fogja hosszú távon összetartani a csapatot, ha Pici néhány évenként sorban mind a négy fiúval lefekszik. Minden jel szerint ez volt az >>ősbűn<<. Pici, aki talán Bálint társa kellett volna hogy legyen, öltözőszagú kamaszrivalizálás tétje lett, s bizonyára ez eredményezte >>a féktelen önhajszolást, a fegyelmezett önzést, ami úgy kötötte őket össze, mint a bilincs<<.” 

Három nagy női alak hálózza be Őze Bálint életét – egyik sem az övé (/egyiküké sem a férfi), de mind ott vannak, egymás átfedésében, rétegekként egymásra rakódva. 
Pécsi Pici és Réka létezéséről (és jelenlétükről) Hildi soha nem mártír módon beszél, hanem egyfajta méltósággal. (Ebben is polcz alaine-i.) 

„Hildinek, ez a későbbiekből kiderül, nemcsak azért van meg minden oka az elfogultságra, mert Bálint a szerelme volt, hanem mert Bálint a kapcsolatuk tíz éve során folyamatosan megcsalta, azaz az ő tárgyilagossága alaposan megfontolt, talán megszenvedett döntés erdeménye, ha valaki, ő tudja, hogy ez az egyedül méltó elbeszélői hozzáállás.”
(Szolláth Dávid)

És a nagy, megszenvedett szerelem mellett ott van persze a futás, a karrier: hogyan lesz belőle sportoló, milyen sikerei, bukásai voltak a pálya során és miféle munka van egy-egy verseny előtt. A látszat ellenére azonban „Az atléta halála nem sportregény. Egy mai regényhős, aki sportoló, s egy mai történet, amelyik javarészt sportkörnyezetben játszódik, már-már alkalmas rá, hogy túlmutasson önmagán. S még arra sincs szükség, hogy az író törekedjék a szimbolikus vagy allegorikus áthallásra – írja maga Mészöly is saját művéről, én pedig tanúsíthatom: ez így igaz.

Ezeket a sorokat (is) nyugodtan ráhúzhatjuk Mészöly írói folyamataira vagy életünk bármely munkás területére. És talán épp emiatt van, hogy „Az atléta halála annak is élvezetes olvasmány lehet, aki életében egy métert sem futott.”

Close Menu