KONYHA
gasztroregények
és szakácskönyvek
Talán minden gasztroregényben közös, hogy az érzékeinkre vadászik, de nagyon kevés az olyan darab, amelyben ez az ízeket tálaló érzékiség nem csordul túl. Ugyanakkor rengeteg a csapnivalóan megírt, bugyuta lányregény; elkészíthetetlenül bonyolult receptekkel vagy (emberi áron) beszerezhetetlen alapanyagokkal. Nekem legalábbis ezek voltak az előzetes élményeim, és én már komolyan aggódni kezdtem,
Jacky Durand “Apám receptjei” című regényének főhőse egy francia vendéglő tulajdonosának és szakácsának fia. Életét átszövi az ételek iránti szenvedély. Ahogyan az én családomét is. Közös ételélmények végtelen sorát elevenítette fel számomra ez a könyv. Olvasás közben szinte végig párhuzamosan voltam két helyen, és örökké hálás leszek az együtt töltött időért.
Nem hiszem, hogy Bíró Zsófia bennfenteseknek írta volna A boldog hentes feleségét, mégis így sikerült. Mer’ azér’ ennek az olvasmánynak a teljes megértéséhez nem árt, ha van bennünk legalább fogyasztói szintű gasztrobuzgalom és némi tirpákvér. Inzulinrezisztenseknek és vegántörekvőknek pedig egyenesen ellenjavallott. Nekem ebben annyi de annyi volt az ismerős –
„A jeruzsálemiek számára, akár arabok, akár zsidók, az egyedül étkezés gondolata rémisztő. Az evés ünnep, lakoma, ami az osztozásról, a vidámságról, bőségről és annak megosztásáról szól.” Imádom, amikor egy szakácskönyv sokkal több, mint egyszerűen receptek tára. Amikor olvasnivaló is egyben. Yotam Ottolenghi és Sami Tamimi közös könyve ilyen: káprázatos fotók,