A druszám meg én | Karafiáth Orsolya: Amikor a mama lelegelte a papa haját – Történetek felnövéshez

Vannak szerzők, akikkel érzem, hogy dolgom van, de a kapcsolatunk nehezen indul, akár évek is beletelnek, mire végre megtalálom azt a könyvet, amit nekem írtak. Így erőltettem annak idején Jókait, később Háy Jánost, és Karafiáth Orsolyát is. És most végre megjöttünk. Ez a rémisztő című, furcsa borítójú, csáléra tördelt könyv lett az enyém.(Az említett tördelés egyébként Koronczi Endre képzőművész megfontolt munkája, ami az írónő tetszését is elnyerte, így hát ki vagyok én, hogy tengeri betegségre hivatkozva lehúzzam!) a kezdet előtt Egy reggeli buszon ringatózás közben talált meg ez az interjú, és mire beértem a munkahelyemre, már benne is volt a virtuális kosaramban az "Amikor a mama lelegelte a papa haját".  Reviczky Zsolt fotójaAz írások egy részével már találkozhattak azok, akik követik az írónő Facebook oldalát, ahol 2018-ban 365 napon át megosztott egy-egy blogszerű…

Continue Reading

Védőbeszéd | Vi Keeland: All grown up

„Jézusom, te ilyeneket olvasol?” – merülhet fel a döbbent kérdés.Aha, ilyeneket is.  Miért, mit vártál, minek van hálószoba a blogon? Hát ezeknek a kockahas (vagyis esetünkben most épp kockahát) olvasmányaimnak!Igazából sosem értettem a felhajtást a téma körül. Miben különbözik ez attól, hogy valaki egy tál popcornnal megnéz egy jó rom-komot a Netflixen? illik, nem illik? A kedvemtől függ, hogy szoknyát vagy nadrágot viselek; hogy édeset vagy sósat ebédelek-e. Színházban nemcsak öt órás József és testvéreit nézzük meg, hanem elmegyünk a Jurányiba kacagni a Férfiak szexuális világán. (És még egyszer. És még ötször. Jaj, de hiányzik nekem!)Szóval az én irodalmi szendvicsem sem lehet mindig egy Márquez és Ulickaja közé szorított Grecsó, na. Ahogy más krimivel vagy épp gyerekkönyvekkel szusszan egyet (mert egy olvasó ugye nem áll meg, pihenés közben is olvas, csak épp mást),…

Continue Reading
Close Menu