Gasztrorgazmusok | Bíró Zsófia: A boldog hentes felesége

Nem hiszem, hogy Bíró Zsófia bennfenteseknek írta volna A boldog hentes feleségét, mégis így sikerült. Mer' azér' ennek az olvasmánynak a teljes megértéséhez nem árt, ha van bennünk legalább fogyasztói szintű gasztrobuzgalom és némi tirpákvér. Inzulinrezisztenseknek és vegántörekvőknek pedig egyenesen ellenjavallott. Nekem ebben annyi de annyi volt az ismerős - a cirkalmasan hömpölygő, hajszál híján nem túl írt mondatokban is családtagra ismertem; meg persze a kis magyar valóságos disznóvágásokban, meg az etetéssel szeretésben, és a szó szerinti ízőrületben is.És én otthon voltam, és gyerek voltam, és arra gondoltam, hogy ami számomra most még ennyire zsigerien érthető, abból az én (elbudaisodott) gyermekem egy árva kukkot nem fog érteni és érezni, ami valahol szomorú, valahol meg az egész annyira gáz is egyben, hogy talán jobb is, ha vélünk hal.  „Mert, ha nem tudnák,…

Continue Reading

Jeruzsálem szíve-lelke (hasa) | Yotam Ottolenghi – Sami Tamimi

„A jeruzsálemiek számára, akár arabok, akár zsidók, az egyedül étkezés gondolata rémisztő. Az evés ünnep, lakoma, ami az osztozásról, a vidámságról, bőségről és annak megosztásáról szól.”Imádom, amikor egy szakácskönyv sokkal több, mint egyszerűen receptek tára. Amikor olvasnivaló is egyben. Yotam Ottolenghi és Sami Tamimi közös könyve ilyen: káprázatos fotók, színes, illatos, zamatos életérzés; humoros történetek, történelemmorzsák – szinte megelevenednek az oldalak! Miközben lapozgattam, olvasgattam, újra meg újra felismertem, mennyire finnyás vagyok, bizonyos ízkombinációkat illetően mennyire elzárkózó. Ez a könyv – a maga természetességével – az én magyaros, sóst sóssal, édeset édessel gyomromat kibillentette a komfortzónájából. Van még mit gyakorolni, ami a nyitottságomat illeti, de ennél a könyvnél jobb gyakorlópálya alig akad. Mert ott van például a cékla, amiről mindig azt gondoltam, hogy imádom, pedig csak az üveges savanyúságból vontam le…

Continue Reading
Close Menu