Anyákat az irodalomba! | Linda Boström Knausgård: Isten hozott Amerikában!

Érdekes, hogy az irodalom tele van apákkal, de nagyítóval kell keresni az erős anya karaktereket és anya-lánya kapcsolatokat. Az, amit az "Isten hozott Amerikában" megmutat, szinte teljesen hiánycikk az irodalomban. Pedig égető szükségünk lenne a palettán húsvér, egyedi, színes, gondolkodó, komoly, kemény nőkre;valamint az anya-lánya kapcsolatok bonyolultságának ilyen ezerrétű mélységben való ábrázolására.Isten hozott, Linda Boström Knausgård! Jó, hogy jöttél!  ha a csend beszélni tudna Viszonylag korán megtanultam beszélni – és többé sosem hagytam abba. Szeretem a csendet, de azért legjobban mégiscsak beszélgetni szeretek, és ami a legrosszabb, hogy képtelen vagyok mit kezdeni a visszahúzódó, hallgatag emberekkel. Leginkább a csendes gyerekekkel nem tudok zöld ágra vergődni. Márpedig az "Isten hozott Amerikában" mesélője egy 11 éves kislány, Ellen, aki… nos, egyszerűen nem beszél. Magyarán minden az ellen szólt, hogy megszeressem, olvasás közben mégis ezerszer magamhoz öleltem…

Continue Reading

A druszám meg én | Karafiáth Orsolya: Amikor a mama lelegelte a papa haját – Történetek felnövéshez

Vannak szerzők, akikkel érzem, hogy dolgom van, de a kapcsolatunk nehezen indul, akár évek is beletelnek, mire végre megtalálom azt a könyvet, amit nekem írtak. Így erőltettem annak idején Jókait, később Háy Jánost, és Karafiáth Orsolyát is. És most végre megjöttünk. Ez a rémisztő című, furcsa borítójú, csáléra tördelt könyv lett az enyém.(Az említett tördelés egyébként Koronczi Endre képzőművész megfontolt munkája, ami az írónő tetszését is elnyerte, így hát ki vagyok én, hogy tengeri betegségre hivatkozva lehúzzam!) a kezdet előtt Egy reggeli buszon ringatózás közben talált meg ez az interjú, és mire beértem a munkahelyemre, már benne is volt a virtuális kosaramban az "Amikor a mama lelegelte a papa haját".  Reviczky Zsolt fotójaAz írások egy részével már találkozhattak azok, akik követik az írónő Facebook oldalát, ahol 2018-ban 365 napon át megosztott egy-egy blogszerű…

Continue Reading

Férfiajándék – fotós lelkűeknek | Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma

           Talán nem vagyok egyedül azzal, hogy október végén már karácsonyi ajándékokon gondolkodom, a férfiak pedig komoly fejtörést tudnak okozni. Ezt a könyvet jó szívvel ajánlom olyanoknak, akik szeretnek a kamera túlsó oldalán állni. Szerkezete miatt pedig nem csak könyvmolyoknak, irodalomkedvelőknek lehet jó ajándék - apránként fogyasztva, pár hónap alatt végére érve egy kevésbé rutinos olvasó számára is értékes olvasmány lehet. Nem csak gondolkodnivalót, beszédtémát is nyújt. Tökéletesen teljesíti az irodalom örök küldetését: tanít és gyönyörködtet. Általában száraz adat, ha megosztjuk, hol és mikor született egy író. De amikor a fülszövegen azt látjuk, "Bartis Attila 1968-ban született Marosvásárhelyen, 1984 Budapesten, néhány éve pedig részben Jáván, Yogyakartában él." akkor nagyjából tudjuk is, hogy mire készüljünk. Olvasás közben végtelen kíváncsiságot éreztem: ki ez a férfi, mit tud még? Ki ez…

Continue Reading

Mentőakció | Vágy és végzet

Már akkor sem értettem, hol csúszott el ennek a könyvnek a marketingje, mikor 2 évvel ezelőtt lecsaptam rá. Gyönyörű borító, hívogató cím, baromi érdekes történet. Miért nem veszik az emberek, mint a cukrot; miért nem látom folyton szembejönni az instán; és miért csak maroknyi ember olvasta a moly.hu-n?Ezekre azóta sincs válaszom.  A Vágy és végzet tömör 460 oldalával zsibbasztóan hosszúnak tűnhet, míg ki nem derül, hogy ebben a dundi könyvben gyakorlatilag két regényt is elrejtettek. Egy elsöprő szerelem története, amiben semmi sem úgy van, ahogy a szereplői gondolják. Az örökké hiú, és szószerint mindenki szeretetére vágyó, meg nem értett és be nem futott művész (íróbőrbe bújt színész), Lotto és a boszorkányos észjárású, számomra imádnivaló Mathilde vadromantikus kapcsolata. "Ha összefűznénk a bulikat, amelyeken Lotto és Mathilde részt vett, a házasságuk kicsinyített verzióját…

Continue Reading
Close Menu