Életed biosz órája | Katharina Vestre: Mielőtt megszülettél – 9 hnap az anyaméhben

Amikor egy héten belül három barátnőd is bejelenti, hogy babát vár, elkezdenek özönleni a kérdések: hány hetes a pici, tudjátok már a nemét? És vannak kevésbé általános kérdések is, amik mind akörül mozognak, hogy mégis mi történik a barátnőim hasában 9 - néha röpke, sokszor végtelenül hosszúnak tűnő - hónapon át.  Katharina Vestre "Mielőtt megszülettél - 9 hónap az anyaméhben" című könyvében minden felmerülő kérdésre választ ad – nem is akárhogyan! Sokszor gondolok arra, hogy ahhoz, hogy megértsük testünk végtelenül bonyolult működését, igazából gyerekkönyveket kéne olvasnunk. Mert valaki vagy baromi kedvesen és vidáman magyarázza el azt, hogy mit jelent a dezoxiridezoxiribonukleinsav, vagy egy életre megette az egészet a fene. Aztán az emberben örökké ott marad az a szégyennel vegyes, bizonytalan érzés, hogy a csuda vigye el, mégiscsak illene tudnom,…

Continue Reading

Vegyük komolyan a kamaszainkat! | Mucha Dorka: Nincs idő

Vénségemre is mai napig kutatom és olvasom a gyermek-és ifjúsági könyveket, pedig nem vagyok sem szülő, sem pedagógus. De nem győzöm hangsúlyozni, mennyire fontos szegmense ez az irodalomnak és mennyire piszok nehéz jól csinálni: hogy egy kamasz magára találjon odabent, és 10-15 évvel később is emlékezzen arra, amit olvasott; vagy rázós helyzetben eszébe jussanak innen-onnan mondatok. Hogy azon rágódjon, mit tenne Boleyn Anna, nem pedig azon, mit venne fel Kendall Jenner. És hogy megtanulják azt az egyszerű igazságot, hogy aki szeret, az nem bánt. (És pont. Nincs ha vagy de.)Sokszor beszélek a bántalmazás különböző formáiról, és arról is, mennyire fontosak azok az ifjúsági regények, amik nem nézik hülyének afiatal olvasót, mernek komoly témáról írni, és közben hiteles hangon szólalnakmeg. Mucha Dorka első ifjúsági regénye, a Nincs idő ezen vesszőparipáim gyűjtőhelye, naná,…

Continue Reading

Tégy magadnak egy szívességet! | Lori Gottlieb: Akarsz beszélni róla?

Nem kell régóta és behatóan ismerni engem ahhoz, hogy az emberek tudják rólam, mennyire terápia-párti vagyok. Sosem titkoltam, ha terápiába jártam – azt reméltem, ha olyan természetesen jelentem ki, mint aki azt mondja, „leugrom a boltba” (egyébként azt is gondolom, hogy ilyen természetes), talán mások ódzkodását is oldhatom a hozzáállásommal. És most itt egy könyv, aminek nem titkolt célja közel hozni a terápiát az emberekhez: tévhiteket eloszlatni, és a lehető legkevésbé száraz módon megmutatni, mi is történik a pszichológus és a terápiára érkező kliens között egy ülésen vagy egy hosszú hónapokat felölelő munkafolyamatban. Ettől a könyvtől mindent megkaptam, amit egy olvasmánytól csak várhatunk: sírtam, nevettem, napokra elgondolkoztam egy-egy kérdésen és egyszerűen nem akartam szabadulni. Ezért olvastam közel egy hónapig, pedig a ritmust és stílust tekintve kb. két álmatlan éjszaka alatt…

Continue Reading
Első beszélgetés a feminizmusról | Marta Breen – Jenny Jordahl: Nagyszerű nők – A feminizmus rövid története
dav_soft

Első beszélgetés a feminizmusról | Marta Breen – Jenny Jordahl: Nagyszerű nők – A feminizmus rövid története

Címünk nemcsak arra utal, hogy a blogon most először beszélünk a feminizmusról, hanem arra is, hogy a Nagyszerű nők kiváló alapot nyújt ahhoz, hogy felnőttek és fiatalok beszélgetni kezdjenek erről a fontos témáról.  A két norvég szerző, Marta Breen író és Jenny Jordahl illusztrátor izgalmas dologra vállalkozik: röviden, képregényes formában mutatják be az egyenjogúságért folytatott küzdelem 150 éves történetét, a női választójogért vívott harctól egészen a #metoo-mozgalomig. Teszik mindezt páratlan humorral.Vérmérsékletét tekintve ez a kötet inkább egy harcos szüfrazsett mintsem visszafogott kékharisnya. Olvasás közben sokszor jutott eszembe, milyen jó lenne, ha a Vénusz-szimbólum nem egy ökölbe szorított kéz volna, ugyanakkor azt is be kell látnom, hogy a suttogást elenyészően kevesen hallanák meg. Mégsem a hagnem, hanem talán a Harc a nők testi önrendelkezésért című rész lesz a legmegosztóbb ebben a könyvben.  Hiszen a világban is…

Continue Reading

Életrajz/Ételrajz | Jacky Durand: Apám receptjei

Talán minden gasztroregényben közös, hogy az érzékeinkre vadászik, de nagyon kevés az olyan darab, amelyben ez az ízeket tálaló érzékiség nem csordul túl. Ugyanakkor rengeteg a csapnivalóan megírt, bugyuta lányregény; elkészíthetetlenül bonyolult receptekkel vagy (emberi áron) beszerezhetetlen alapanyagokkal. Nekem legalábbis ezek voltak az előzetes élményeim, és én már komolyan aggódni kezdtem, hogy teljesen felesleges volt konyhát nyitni a 7szoba.hu-ra, mert az életben nem találok majd ínyemre való gasztroregényt. Aztán jött az Apám regénye, és én éreztem - mit éreztem, tudtam! - hogy dolgunk van egymással. Hogy talán megtaláltam.De ami odabent fogadott, az minden várakozásomat felülmúlta. A mindig szótlan, sokszor komor Monsieur Henri kórházi ágya mellett kezdődik a történet. Ő a Virágos Állomás – egy bugundiai kisváros vendéglőjének – tulajdonosa és főszakácsa. Fia, Julien lesz a mesélőnk, aki apja konyhai sérüléseket őrző,…

Continue Reading

Repeta | Ételről, családról Jacky Durand regénye nyomán

Jacky Durand "Apám receptjei" című regényének főhőse egy francia vendéglő tulajdonosának és szakácsának fia. Életét átszövi az ételek iránti szenvedély. Ahogyan az én családomét is. Közös ételélmények végtelen sorát elevenítette fel számomra ez a könyv. Olvasás közben szinte végig párhuzamosan voltam két helyen, és örökké hálás leszek az együtt töltött időért. Két bejegyzés is született erről a könyvről: az egyikben igyekeztem magam a regényhez tartani, Repeta című írásomban pedig az ételről és a családomról mesélek kicsit.  gyerekkor „A mama minden vasárnap megkért, hogy szerezz be végre egy nagy tálcát, de te nem és nem, konokul ragaszkodtál a paellasütőhöz. >>Ez a mi piknikünk<< - nevetgéltél, és a vaslapon szolgáltad fel az osztrigát, a narancssalátát, a még ki nem hűlt kalácsot. (…) Magam előtt látom a >>vasárnapi pikniket<<. A mama törökülésben ül az ágyon,…

Continue Reading

Egynyári kaland | Sarah Pinborough: Halott vagy

Sarah Pinborough a Ne higgy a szemének című pszicho-thrillerrel lopta be magát az olvasók szívébe. Legújabb könyve a Halott vagy. Nagyon nehéz úgy beszélni erről a regényről, hogy ne áruljunk el többet, mint amit a fülszöveg sejtet. Egy biztos: a sorok közt senki sem az, akinek látszik.Keisha mindössze 22 éves, mikor a nemrégiben megözvegyült, dúsgazdag William oldalán megérkezik a „bagázsba”, a levegőbe adott csókok „pazar” világágába. A jó feleségek itt olyanok, mintha skatulyából húzták volna ki őket – illedelmesek, csinosak, engedelmesek és egyformák.De nem Keisha az egyetlen második feleség. Willam munkatársa, a vezetői székért törtető Jason Maddox is beújít egy fiatalabb feleségre, Marcie-ra. Marcie-ban és Kesihában pedig – mint kiderül – rengeteg a közös: mindketten súlyos titkokkal érkeznek fényűző(nek tűnő) házasságaikba, és mindketten képesek megfizethetetlenül nagy árat fizetni azért, hogy ne kelljen visszatérniük…

Continue Reading

Hogyan (nem) lettünk jóbarátok? |Saul Austerlitz: A Jóbarátok-generáció

Persze, hogy lelkes voltam, mikor megtudtam, hogy az egyik kedvenc kiadóm elhozza az egyik kedvenc sorozatomról szóló Saul Austerlitz-kötetet. A Jóbarátok-generáció – Mi zajlott a színfalak mögött című könyv (vagyis inkább az írója) végül mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Austerlitz ugyanis Jóbarátok-rajongóként figyelemreméltó, íróként viszont nagyjából csapnivaló. Ugyanakkor bomba témához nyúlt, egyszerűen képtelen vagyok utálni ezt a könyvet vagy lebeszélni róla másokat. Mert ami jó benne, az annyira érdekes, amiért minden Jóbarátok-rajongónak szinte muszáj kézbe vennie. Egyszerűen csak szállítsuk lejjebb az elvárásainkat, mielőtt megtesszük. akkor mégis mire számítsunk odabent? Saul Austerlitz hosszan és alaposan ágyaz meg nekünk - mire a kezdetekhez jutunk, már értjük az egykori tévétársaságok vezetőinek észjárását, és azt is, honnan jöttek a forgatókönyvíróink, és hogyan próbáltak megfelelni a jövő sitcom-fogyasztóinak.  Sokan az író szemére vetették:…

Continue Reading

Gasztrorgazmusok | Bíró Zsófia: A boldog hentes felesége

Nem hiszem, hogy Bíró Zsófia bennfenteseknek írta volna A boldog hentes feleségét, mégis így sikerült. Mer' azér' ennek az olvasmánynak a teljes megértéséhez nem árt, ha van bennünk legalább fogyasztói szintű gasztrobuzgalom és némi tirpákvér. Inzulinrezisztenseknek és vegántörekvőknek pedig egyenesen ellenjavallott. Nekem ebben annyi de annyi volt az ismerős - a cirkalmasan hömpölygő, hajszál híján nem túl írt mondatokban is családtagra ismertem; meg persze a kis magyar valóságos disznóvágásokban, meg az etetéssel szeretésben, és a szó szerinti ízőrületben is.És én otthon voltam, és gyerek voltam, és arra gondoltam, hogy ami számomra most még ennyire zsigerien érthető, abból az én (elbudaisodott) gyermekem egy árva kukkot nem fog érteni és érezni, ami valahol szomorú, valahol meg az egész annyira gáz is egyben, hogy talán jobb is, ha vélünk hal.  „Mert, ha nem tudnák,…

Continue Reading

Legyél jófej egész évben🌈 | A legtöbbet adó LMBTQ olvasmányaim

A (külföldi) szórakoztató irodalom gyakran mutat be azonos nemű párokat,én a Pride Hónap apropóján a szépirodalmi olvasmányaim közül csemegéztem - hátha valamelyik történeten keresztül annak is kedve támad adni egy esélyt, aki eddig nem tette volna.  ÚTMUTATÓ Elöljáróban felmerülhet a kérdés: hogyan olvassunk LMBTQ-regényeket?Ez egyszerű! Ahogyan unikornisos fantasyt, bolygómegmentős sci-fit, vagy heteró párok románcát. Moskát Anita, író, a napokban elgondolkodtató insta-posztban hívta fel a figyelmet valami igazán fontosra ezzel kapcsolatban:  Anita könyvajánlóját és megszívlelendő gondolatait a képre kattintva olvashatjátok.“Ha annak sincs célja, hogy heteró kapcsolat szerepel egy történetben, miért kellene céllal ábrázolni egy meleg szerelmet? Ha célt várunk el ezektől a szálaktól, akarva-akaratlanul is a heteró szereplőket állítjuk be "alapnak", és bármi más identitásnak vagy orientációnak csak a művészi cél érdekében adunk zöld utat. És nem hiszem, hogy magyaráznom kell, ez…

Continue Reading
Close Menu