Irodalomterapeuták keddje ♡ | Matuska Mircsi

Hogyan találtál rá az irodalomterápiára?Kilógok a sorból, mert nem biblioterapeuta vagyok, hanem coach, aki lelkes könyvmoly is. Már régóta érett bennem valami olyan fejlesztő, önismereti dolog, ami az olvasásra épül, és egyszercsak kigyulladt a fejem fölött a lámpácska, és létrejöttek az önismeret történetekkel workshopok, amik történeteket ötvöznek a coachinggal. Nem is feltétlenül a szövegeket használom, hanem a történetek bizonyos aspektusait kicsit továbbgondolva, keretként, amik segítik a csoportkohéziót, valami már ismerthez nyúlnak és egyfajta biztos támpontot adnak, amiből ki tudunk indulni.Hogyan lettél (biblio)terapeuta?Lelkigondozó szakra készültem, ami nem indult, így belevágtam a coachingba (annak ellenére, hogy azt se tudtam, mi az). Aztán annyira megszerettem ezt a módszert, vagy inkább nevezzük szemléletnek – hogy nem kell tanácsot adnom, nem kell rávezetnem senkit semmire, nem kell jobban tudnom nála, hogy mi a megoldás.…

Continue Reading

“Apa, mikor jössz?” | Rob Parsons: Hatvanperces apa

Szoktunk azzal a hangzatos könyvajánlóval élni, hogy „ha csak egy könyvet olvasol el idén”… én kicsit most feljebb tolom a lécet, és azt mondom: ha apaként csak egyetlen könyvet olvasol el az életben, akkor ezt.Az időt semmiképp sem fogja rabolni. A „hatvanperces apukáknak” létrehozott könyv ugyanis annyira rövid fejezetekből áll, hogy elolvasásukhoz egy perc is elég, de mind a tartalom, mind a fejezetek végén található praktikus tanácsok egy életen át elkísérhetnek minket.  „Minden fejezet végén úgynevezett „Hatvan másodperces oldal” foglalja össze az addig elmondottakat. A könyvben található egyetlen „Egy másodperces oldal”. Ha valaki túl elfoglaltnak érzi magát ahhoz, hogy ennél többet elolvasson, csak fusson végig ezen az egyetlen oldalon. Akinek az „Egy másodperces oldal” elolvasása is gondot jelent, sokkal nagyobb bajban van, mint gondolná!” A szerző sokáig sikeres ügyvédként…

Continue Reading

Irodalomterapeuták keddje ♡ | Rudolf Panka

Hogyan találtál rá az irodalomterápiára?Körülbelül nyolc éve olvashattam egy cikket netes böngészés közben, ami egy számomra teljesen új és csodásnak tűnő dologról szólt… egy olyan tevékenységről, ami ötvözte azt a két dolgot, ami engem a legjobban érdekelt és érdekel azóta is: az emberi lélekkel való foglalkozást és a szövegeket, irodalmat. Ez volt az irodalomterápia, amibe első pillanatban beleszerettem. Mielőtt belevágtam a képzésbe, több irodalomterápiás foglalkozáson is részt vettem, több csoportvezetőnél, és már akkor láttam, milyen sokszínű terület ez, és mennyiféleképpen lehet megközelíteni.Hogyan lettél (biblio)terapeuta?Küzdelmes kapcsolat ez, többször szerettem volna elkezdeni a képzést, de valami mindig közbejött – például éppen megszűnt a szak a Pázmányon, amikor beiratkoztam volna, és hasonló apróságok. Végül 2016-ban úgy láttam, hogy nem áll előttem akadály, és úgy éreztem, nincs mire várni tovább, ha én ezt…

Continue Reading

Irodalomterapeuták keddje ♡ | Jakobovits Kitti

Hogyan találtál rá az irodalomterápiára? Legelőször, azt hiszem, ki akartam találni az irodalomterápiát. Nagyon erősen hajtott a vágy, hogy valahogy össze kéne hozni a pszichológiát és az irodalmat, és nem létezik, hogy ezt még senki nem próbálta meg módszerré alakítani… A szakmában, meg amúgy az interneten is, még mindig nagyon keveset hallani róla, amit anno találtam, az is nagyrészt külföldi szakirodalom volt. Az a kevés információ, amit az itthoni helyzetről találtam, igen hamar a Pécsi Egyetemre vezetett, így elég egyértelmű volt, hogy merre induljak. Hogyan lettél (biblio)terapeuta?Ez az egész mozgolódásom a pszichológia alapképzés végén csúcsosodott, így ahogy leadtam a szakdolgozatomat, mentem is beadni a jelentkezést a mesterképzés mellett a PTE szakirányú továbbképzésére. Akkor még úgy tudtam, hogy Pécsett lesz a képzés, így berendezkedtem a tudatra, hogy a következő két évben havi…

Continue Reading

Új sorozat a Szalonban! | Irodalomterapeuták keddje ♡

Hiszem, hogy a terápia az egyik legnagyobb ajándék, amit felnőtt ember önmagának (az eredménnyel pedig a környezetében élőknek) adhat. És hol is érezhetném otthonosabban magam, mint ott, ahol az irodalom és a terápia találkozik...? :) Ahogy az egyik kedvenc önismereti könyvemben (Úton önmagunkhoz) Ian Morgan Cron írja: “Amit nem tudunk magunkról, az árthat és ártani is fog nekünk, nem beszélve másokról. Amíg nem tudjuk, hogyan is látjuk a világot, és nem vagyunk tisztában azokkal a sebekkel és hiedelmekkel, amelyek azzá formáltak minket, akivé lettünk, addig saját történetünk rabjai vagyunk. Robotpilóta üzemmódban haladunk végig az életünkön, kárt és zűrzavart okozva magunknak éppúgy, mint a környezetünkben élőknek. Végül annyira hozzászokunk, hogy újra és újra ugyanazokat a hibákat követjük el, hogy szinte beleszenderedünk. Fel kell ébrednünk.” Az elkövetkezendő négy hétben négy  csodálatos…

Continue Reading

Szeretetnyelvekről gyerekeknek | Gary Chapman – Tökéletes pajtás

A képek a Harmat Kiadó instagram oldalán is megjelentek. Gary Chapmant, az 5 szeretetnyelv atyját  talán senkinek sem kell bemutatni. Az amerikai  pszichológus, párterapeuta párok százereinek segített már könyvein keresztül, most pedig - Rick Osborne íróval összefogva - a lekisebbeknek is megtanítja, hogyan ismerhetik fel saját, illetve családtagjaik, pajtásaik szeretetnyelvét. A történet egy ikerpár, Dorka és Dani születésnapjának reggelén kezdődik. Szüleik Geri Bácsi Állatparkjába szerveztek zsúrt nekik. Az állatparkban várja őket rengeteg barátjuk és persze Geri bácsi. Együtt fedezik fel a park különleges lakóit, és útközben olyan helyzetekbe sodródnak, ahol sok minden kiderül a személyiségükről.  A nap végén mindenki kaphat egy hozzá illő állatot - a gyerekek együtt találják ki, vajon ki milyen állattal mehet haza. A pihe-puha bundájú nyúl például a testi érintés nyelvét beszélő Zsófihoz került; Petra…

Continue Reading

“Nem vagy te véletlenül szuperérzékeny?” | Teszt + NYEREMÉNYJÁTÉK

"Nem vagy te véletlenül szuperérzékeny?" - kérdezte egy barátom, mikor már legalább 3 órája ismertük egymást. "Á, nem hiszem, nem vagyok az a sértődékeny fajta - szólt a rendkívül szakmai válaszom.Aztán szerencsére gyorsan el lett magyarázva, hogy a fogalom nem azt jelenti, mint ami nekem elsőre beugrott róla – vagyis nem a sértődékeny nebáncsvirágok szinonimája. Úgy tűnik, nem elég különbséget tenni az extrovertált és introvertáltak között, a magukba húzódóknak létrehoztak egy exkluzív csoportot is: ők lennének a szuperérzékenyek."Az emberek jelentősen különböznek abban, hogy azonos helyzetben és azonos ingerek hatására milyen mértékben fokozódik idegrendszerük izgalmi állapota. (...) Egyesek befogadnak bizonyos szintű ingereket, amelyeket mások nem észlelnek - legyen szó finom és összetett hangokról, látnivalókról, vagy fizikai érzésekről, mint mondjuk a fájdalom." Ez a fokozott környezetérzékelés aztán túltelítődéshez vezethet, amitől a szuperérzékenyek gyakran…

Continue Reading
Close Menu