Irodalmi lépegető | Márton László: Árnyas főutca

Már épp Mészöly Miklós Filmje következett volna az agendámban, de gondoltam, ahhoz fel kell kötnöm a gatyámat, ezért kivételesen előre olvastam el a műről szóló részeket Szolláth Dávid monográfiájában.Szolláth egy ponton elkezdi alaposan összehasonlítani a Film sajátos elbeszélőjét ’Árnyas főutca’ mesélőjével. E fejezet pedig úgy felkeltette az érdeklődésemet, hogy még a Film elé betuszakoltam Márton László 1999-es regényét – és teljesen levett a lábamról, ami a lapokról visszaköszönt.Sosem találkoztam még hasonlóval sem. (Persze, találkoztam volna, ha korábban olvasom a Film-et, és az, aki ezt megtette már, nem fog visszahőkölni a látottaktól.)A kötet felütése egy doboz kiborított fénykép, melyekhez lehetséges életutakat, történeteket gyártunk: „Ez a történet egy fényképgyűjteményt idéz fel. A szerző eredeti célkitűzése az volt, hogy a képzelet munkája révén életre keltse a fényképeken látható arcokat, egyszersmind az elbeszélői önkény…

Continue Reading

Várni egy életen át | Szilasi László: Kései házasság

Óriási kockázatot vállal az az író, aki "csak" egy életet akar elmesélni, sallang- és akciómentesen. Elég cselekményt szolgáltat az idő múlása, elég konfliktust, hogy a főszereplő egy férfi meg egy nő. Azt hittem, nagy kergetőzés lesz ez a szerelem, elkerülések, félreértések sorozata, de nem - Ilma úgy áll ennek a regénynek a közepén, mint egy erős gyökeret növesztett, vastag törzsű fa; bölcs és mozdulatlan. Várunk. Az idő meg évről évre halad: embert küldünk a Holdra; itthon is lesz banán, csernobili katasztrófa … ezekre a grandiózus eseményekre mindig csak egy-egy mondatot szán a szerző, mégis metronómként szolgáltatják nekünk a ritmust, görgetik alattunk előre a súlyosan fogyó éveket.  "lma gyerekkorában úgy volt, hogy ha kivételesen banán érkezett a családba – az apját, családi kapcsolatai révén, néha beengedték a kommunisták dollárbolt jellegű…

Continue Reading

Vegyük komolyan a kamaszainkat! | Mucha Dorka: Nincs idő

Vénségemre is mai napig kutatom és olvasom a gyermek-és ifjúsági könyveket, pedig nem vagyok sem szülő, sem pedagógus. De nem győzöm hangsúlyozni, mennyire fontos szegmense ez az irodalomnak és mennyire piszok nehéz jól csinálni: hogy egy kamasz magára találjon odabent, és 10-15 évvel később is emlékezzen arra, amit olvasott; vagy rázós helyzetben eszébe jussanak innen-onnan mondatok. Hogy azon rágódjon, mit tenne Boleyn Anna, nem pedig azon, mit venne fel Kendall Jenner. És hogy megtanulják azt az egyszerű igazságot, hogy aki szeret, az nem bánt. (És pont. Nincs ha vagy de.)Sokszor beszélek a bántalmazás különböző formáiról, és arról is, mennyire fontosak azok az ifjúsági regények, amik nem nézik hülyének afiatal olvasót, mernek komoly témáról írni, és közben hiteles hangon szólalnakmeg. Mucha Dorka első ifjúsági regénye, a Nincs idő ezen vesszőparipáim gyűjtőhelye, naná,…

Continue Reading

A druszám meg én | Karafiáth Orsolya: Amikor a mama lelegelte a papa haját – Történetek felnövéshez

Vannak szerzők, akikkel érzem, hogy dolgom van, de a kapcsolatunk nehezen indul, akár évek is beletelnek, mire végre megtalálom azt a könyvet, amit nekem írtak. Így erőltettem annak idején Jókait, később Háy Jánost, és Karafiáth Orsolyát is. És most végre megjöttünk. Ez a rémisztő című, furcsa borítójú, csáléra tördelt könyv lett az enyém.(Az említett tördelés egyébként Koronczi Endre képzőművész megfontolt munkája, ami az írónő tetszését is elnyerte, így hát ki vagyok én, hogy tengeri betegségre hivatkozva lehúzzam!) a kezdet előtt Egy reggeli buszon ringatózás közben talált meg ez az interjú, és mire beértem a munkahelyemre, már benne is volt a virtuális kosaramban az "Amikor a mama lelegelte a papa haját".  Reviczky Zsolt fotója Az írások egy részével már találkozhattak azok, akik követik az írónő Facebook oldalát, ahol 2018-ban 365 napon át megosztott egy-egy…

Continue Reading

Mostohaanyák és dacos kamaszok | G. Szabó Judit: A macskát visszafelé simogatják

Történetünk a kórházban indul, ahol a 15 éves Jutka fekszik, miután egy Juci nevű ló levetette a hátáról. Unalmas óráiban, álmatlan éjszakáin eddigi élete nagy dolgain gondolkozik. Ebben a belső monológban legtöbbször mostohaanyjához beszél.Tudniillik Jutkát, és a rá csöppet sem hasonlító ikertestvérét, Ágit még négy éves korában édesapjuknál hagyja az anyukájuk, ő maga pedig Ausztráliába disszidál, valahogy így:  Mesélte nekem egyszer Rózsi néni, aki az apukának a nővére: - Volt nálatok a régi anyátok elbúcsúzni. Bement hozzátok, és te apád ölébe bújtál. Ági meg a nyakába ugrott, és nyalták-falták egymást. Kapaszkodtak egymás nyakába, úgy sírtak.És az új mamád mondotta:- Öregem, ez az, amit nem csinálok. Ha kellenek a gyerekeid, akkor vidd. Olyat nem játszunk, hogy én vesződöm velük, te meg kéthetenként eljössz imádni őket! Hagyd a cirkuszt, és döntsél!Amitől a régi anyu…

Continue Reading

Szilvási Lajos – kezdőknek és haladóknak

Elöljáróban annyit, hogy Szilvásit szinte mindig fenntartásokkal kell olvasni, ami a korrajzot illeti. Golubeff Lóránt, az Alinea Kiadó ügyvezető igazgatója, aki sorra jelenteti meg a nehezen hozzáférhető Szilvási-regényeket - bölcsen kifejtette:"Egy távoli világ, ami furcsa lehet mindazoknak, akik nem éltek akkoriban. Napjainkban már idegen a regényt átható korszellem - és meglehetősen naivak a szereplők. Kétségtelen, hogy nem ez a magyar történelem legfelemelőbb korszaka. Ne várjunk rendszerkritikus regényt, hiszen akkoriban ilyenek megjelenésére nem volt esély.”Hogy miért imádom mégis ezeket az elvtársazó figurákat? (Azon túl, hogy remekül vannak megalkotva.)Mert a lélek nem változik.A ’60-as években ábrázolt tini ugyanúgy szeret, ahogy én szerettem 2006-ban (…és ’nyolcban, meg ’tizenegyben…) Nagy kár, hogy az utánunk következő generáció valószínűleg még nehezebben találja majd a kapcsolódást a szerzővel és a korral, amelyről írt. Azért sajnálom, mert merem állítani,…

Continue Reading
Close Menu