Pallérozzuk az akaraterőnket! | Brian Wansink: Evés ész nélkül – Miért eszünk többet, mint hisszük?

Pallérozzuk az akaraterőnket! | Brian Wansink: Evés ész nélkül – Miért eszünk többet, mint hisszük?

Már viszonylag a könyv elején kiderül, hogy Brian Wansink maga is haspók, ami nekem nagyon sokat segített. Mert bár minden tiszteletem a zöldséget turmixoló, kockahasú nőké, valahogy érzem, hogy sosem tartozom majd közéjük.

 

Enni is, főzni is imádok. Szeretem a magyaros konyhát és ha jobban belegondolok, szinte biztos, hogy szénhidrátfüggő is vagyok. (Nem büszkélkedem, rajta vagyok a változtatáson.)

 

“A gyomrunk nem tud számolni.
Nem vezet nyilvántartást arról, hány kanál zabpelyhet reggeliztünk, hány deci túlárazott frappucinót ittunk a munkába menet, mennyi hasábburgonyát kaptunk be az ebéd első másfél percében. Nem tudja kiszámolni, hány kalória van a poharas jégkrémben, amit hazaérkezésünk után a hűtő előtt állva fogyasztottunk el.
A gyomrunk rossz matekos, ráadásul a figyelmünk és a memóriánk sincs a segítségünkre. Nem jegyezzük meg, hány darab cukorkát kaptunk be a munkahelyünkön a közös tálból, és hogy 20 vagy 30 szál sültkrumplit tömtünk-e magunkba. Még rosszabb a helyzet, amikor vacsorázni megyünk a barátainkkal vagy a családunkkal. Mint azt egy vizsgálat igazolta, öt perccel azután, hogy a vendégek távoztak egy olasz étteremből, 31%-uk nem is emlékezett arra, hány szelet kenyeret evett, 12%-uk pedig tagadta, hogy egyáltalán evett volna kenyeret.” 

A családom legtöbb tagja remekül főz. Anyám gyerekkorunk óta retteg attól, hogy éhen halunk, az etetés a szeretetnyelve, egy-egy ünnepnapon annyit főz 6 főre, mintha távozásunk után az üdvhadsereg is tiszteletét tenné nálunk.
A férjemtől kapott családomban pedig pont a hozzám legközelebb álló főz fergetegesen – nála is igaz a szabály, hogy a vacsorának nem akkor van vége, mikor jóllaktál, hanem mikor undorodsz magadtól.
Ez kimondva vicces, de ahogy idősödöm, rájöttem, hogy megélve kevésbé az. 

És míg 17 évesen mozgás nélkül sem bosszult meg egy tábla csokoládé mérgemben történő harapva betömése, most mozgás mellett is mindent át kéne gondolnom.

 

És ezért segíthet rengeteget egy olyan könyv, mint az Evés ész nélkül. A legtöbbünknek ugyanis, mielőtt életmódváltásba kezd, át kell huzaloznia az agyát!

 

“Ha tudatosan és folyamatosan megvonunk magunktól valamit, nagy valószínűséggel egyre jobban fogjuk kívánni.
Nem számít, hogy a szeretet, a szabadidő, a tévé vagy a kedven ételünk hiányzik-e. Ha megvonunk magunktól valamit, nem tudjuk a maga teljességében élvezni az életet. Sok fogyókúrázó mégis azzal kezdi, hogy kiiktatja kedvenc csemegéit. Ez a kudarchoz vezető biztos út. Bármilyen diéta, amely az igazán kedvelt ételek elhagyásán alapul, csak ideiglenesen működhet. Mindaz az étel, amit nem eszünk meg, kísérteni fog. Amint a diéta véget ér – akár azért, mert feladjuk, akár, mert pillanatnyi sikert értünk el –, kétszer akkora hévvel vetjük magunkat kedvenc ételeinkre. Amekkora áldozatot hoztunk, annyit pótolunk be.”

 

 

A szerző szerint naponta 200 evéssel kapcsolatos döntést hozunk meg. 

„Kutatásaim szerint egy átlagember naponta jóval több, mint kétszáz, étellel kapcsolatos döntést hoz. Reggelizzen-e, vagy ne? Ha igen, akkor extrudál kenyeret vagy bagelt? A konyhában vagy a kocsiban? Valahányszor elmegyünk egy cukorkás tányér mellett, vagy kinyitjuk a fiókunkat, és felfedezünk benne egy szem rágógumit vagy egy tízéves müzliszeletet, étellel kapcsolatos döntést hozunk. Ennek a kétszáznál is több döntésnek nagy részét képtelenek lennénk megmagyarázni.”

 

Ez őrületesen sok. Vajon mennyit változtatna az életünkön, evési szokásainkon, ha ezeknek nem csak a 10%-át(!) hoznának meg tudatosan?

 

És akkor most elárulhatom, hogy ez távolról sem egy diétás könyv!
Érdekesebbnél érdekesebb kutatások tárháza, amikből megtanulhatjuk, mennyi de mennyi tényező befolyásolja az elfogyasztott ételeink mennyiségét és azt, hogy mennyire élveztük azokat.

 

Szinte kínosan érzi magát az ember, ha azt olvassa, a tányér mérete, színe, asztalon való elhelyezkedése és még egy rakás olyan tényező befolyásolja az evési vagy nem evési szokásainkat, amikkel ha szembesítene minket valaki, meglehet, kikérnénk magunknak.

 

Brian Wansink stílusa nagyon szerethető és szórakoztató, ami egy ilyen könyv esetében nem utolsó, de semmire se mennénk a szerző remek stílusával, ha nem lenne egy szuper fordítója a könyvnek! Szerencsére van neki. 🙂

HVG Könyvek oldaláról
20% kedvezménnyel rendelhető!

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu