Örök aktualitás | Aaron T. Beck: A gyűlölet fogságában

Örök aktualitás | Aaron T. Beck: A gyűlölet fogságában

Aaron T. Beck – akit a kognitív terápia atyjának is tartanak – nekiiramodik a “harag, az ellenségesség, és az erőszak alapjainak” felkutatására, és a felhozott tudást igyekszik a lehető legérthetőbben a hétköznapi olvasó elé tárni. Spoiler: sikerül is neki.

Azt hisszük, a nagy képhez (háború, vérontások, népirtás) nem sok közünk van, aztán a szerző elkezd sorra venni olyan kérdéseket, melyek szédítően közel hozzák a gyűlölet igenis mindennapos kérdéseit.

 „Korunk tudományos haladásának szinte karikatúrája az, ahogyan és amennyire megfeneklett ezeknek az emberek közötti és társadalmi problémáknak a megértése és megoldása. Mit tehetünk, hogy megelőzzük a bántalmazott gyermek vagy összevert feleség szenvedését? Hogyan tudnánk csökkenteni a gyűlölködés klinikai következményeit, köztünk a vérnyomás-ingadozást, a szívrohamot és az agyi vérkeringési rendellenességeket? Milyen irányelveket dolgozhatunk ki arra, hogy szembenézzünk az ellenségesség általánosabb megnyilvánulásával, amelyek szétverik a civilizáció felépítményét? Mit tehet a politikus, a társadalomtudós és az átlagpolgár? A szociológusok, a pszichológusok és a politológusok közös erőfeszítéssel elemzik a bűnözéshez, erőszakhoz, háborúhoz vezető társadalmi és gazdasági tényezőket. De a problémák megmaradnak.”

És akármilyen hihetetlen, a gyűlölet írmagja kicsiben és nagyban is ugyanaz:

 „Ahogyan a barátok, munkatársak vagy házastársak túl erősen reagálnak a feltételezett ártalmakra és sérelmekre, az rímel a különböző vallási és etnikai stb. csoportokat megtámadó emberek ellenséges reakcióira. A megcsalt férj vagy szerető dühe hasonlít egy harcoló csoport tagjának érzelmeire, aki például azt hiszi, hogy a saját kormánya elárulta az ő számára fontos elveket és értékeket. És az üldöztetéses téveszméktől szenvedő páciens hibás, eltorzult gondolkodása a népirtás elkövetőinek gondolkodásával rokon.”

 

 „Mivel úgy gondolom, hogy az emberekben ugyanazok a mentális folyamatok játszódnak le, akár egyéni, akár csoportos erőszak uszályába kerülnek, áttanulmányoztam a szakirodalmat olyan társadalmi és pszichés jelenségekről, mint az előítélet, az üldözés, a népirtás és a háború. Bár ezek társadalmi, gazdasági és történelmi okai esetenként nagyon különbözőek, mégis van egy közös nevezőjük: az agresszorok pozitív irányba torzítva ítélik meg önmagukat, és negatív irányba torzítva az ellenfelet. Meghökkentett a hasonlóság aközött, ahogyan egy feleség képes látni elhidegült férjét, és ahogyan egy elfogult harcos látja a faji vagy vallási kisebbséget, vagy ahogy a katona észleli a rá célzó orrlövészt.”

De ne szaladjunk ennyire előre, mert a csoportdinamikáról, ideológiai hatásokról, háborúról, népirtásról T. Beck is csak a könyve második felében beszél. 
Az odavezető út önmagunkon, illetve az egyénen át vezet. Így igencsak érdekes, hogy útközben nemcsak magáról a gyűlöletről tanulhatunk. Mivel az egész „haragosdi” alapja és mozgatórugója is az egó, jócskán kapunk útravalót azzal kapcsolatban, milyen reakciókra érdemes figyelnünk, kicsit lenevel a túlgondolásról, a “gondolatolvasásról” is.
Azoknak, akik önértékelési gondokkal küzdenek vagy azzal, hogy egész életükben foglalkoztatta őket, mit gondol(hat)nak róluk mások, nagyon ajánlom – az erről szóló fejezeteknek komoly gyógyító erejük lehet. 
Bár nem gyakorlatias olvasmány, mégis jócskán túllép az elméleten, rengeteget segíthet, ha az olvasott példák vészcsengőként szólalnak meg a fejükben, ha felismerjük őket a saját életükben. Tudatosítja a haragunkat, visszaszoríthatja az általánosítgatásra való hajlamunkat.
Az egyéntől aztán persze megérkezünk a mikrotársadalomba – vagyis házaspárokat és családokat látunk. A szerző bepillantást enged egy erőszakos házaspár kognitív terápiájába is. 
És szép lassan eljutunk a könyv talán legizgalmasabb részéig: a csoportos erőszak globális méretű kérdéséig.

Ha felfoghatatlan mészárlásról, népirtásról van szó, „legkönnyebb” a második világháborús náci tettek elemzésén keresztül bemutatni a témát; ebben az esetben viszont sokszor hangzik el az a kritika, hogy és mi van a többiekkel? Ne aggódjunk, Aaron T. Beck mindenkit elővesz és részletesen ír arról, miféle csoportszellem hajtotta az örményellenes törökvészt a 19. században, és igen, a Szovjetunió őrült térhódításáról és a kommunista borzalmakról is.

 „A kommunista elit elfogadta, hogy gonosztetteket követett el, de elkötelezett hívei voltak annak az elvnek, hogy a cél szentesíti az eszközt. A moralitás ilyen újradefiniálását az a hiedelem követelte meg, hogy éles választóvonal van a szörnyű jelen és a dicsőséges jövő között, amelyet már feltehetően nem fog megzavarni a jelen piszkos gyakorlata. Mi vitte rá az elkövetőket, hogy saját népük ellen sorozatos gyilkosságokat vigyenek véghez? A rombolás gépezetét a forradalomnak a párt által megfogalmazott állandóan változó szükségletei hajtották. A párt volt a jelzőtűz, amely egymás után rávilágított azokra a csoportokra, amelyekre a tisztogatásnak irányulnia kell – a parasztság, a Vörös Hadsereg tisztjei, funkcionáriusok, valamint egyszerű párttagok, akik kegyvesztettek lettek, továbbá szinte mindenki.”

Emellett azért hosszú oldalakon át olvashatunk a hitleri Németországról és a zsidóüldözésről is. Beck – szakemberhez méltón – teljesen objektíven, szakmai megvilágítás alá helyezi a kényes témát. Valóban az észjárást igyekszik megmagyarázni, elképesztően érdekes és érthető módon. 

Európaiként (és persze magyar emberként) üdítő volt szélsőjobbról és politikai csatározásokról amerikai példákon keresztül olvasni. (A világ másik felén is pont olyan hülyék az emberek, mint mi, csak az amerikaiaknak még fegyverük is lehet.)

„A sikeres propaganda tömöríti a népet a vezető mögött, és annak energiáját az ellenség legyőzésére gyűjti egybe. A hatalom gyakorlása elbűvöli a vezért és elit csapatát. A siker körbejár a pártban. A csoportdinamika természeténél fogva a lelkesedés és a javuló önértékelés folyamatosan kering a csoporton belül.
A vezetőnek és a követőinek az a hite, hogy az ő ideológiájuk felsőbbrendű más csoportokéval szemben, táplálja a hatalom és a szolidaritás érzését. A megbélyegzett csoportok sematizálása és leértékelése tovább javítja a kollektív énképet, és fokozza a hatalom érzését.”

A világtörténelem borzalmaira visszatekintve – és jelenlegi szörnyűségeit szemlélve – rengeteg emberben merül fel a kérdés: „Hogy történhetett meg ilyen? Mi vesz rá erre valakit? Miféle szörnyeteg képes ilyen tettekre?”
A kognitív pszichológia atyja világos választ nyújt ezekre a kérdésekre. 

Szerencsére a 460 oldalas monstrum nem áll meg ott, hogy bemutatja, mi rossz. A könyv nagyon helyesen a Távlatok és remények – A kognitív szemlélet alkalmazása a társadalmi problémákra fejezettel zárul, visszacsepegtetve az olvasóba némi emberiségbe vethető hitmorzsát. 

Napjainkban, mikor divat újra meg újra előhúzni Orwell 1984-ét, tegyük mellé ezt a kötetet is!  Gyönyörűen kiegészítik egymást, és rengeteg tudással vérteznek fel minket egy olyan témával kapcsolatban, melyre az emberiség újra meg újra rácsodálkozik, ám évezredek óta képtelen megszüntetni. 

A leendő olvasónak javaslom, hogy hagyjon a kötetnek (és persze leginkább önmagának) időt. A gyűlölet fogságában egy olyan könyv, amely akár heteken át az éjjeliszekrényünk szereplője lehet – megéri kitartónak lenni és a végére érni. 
Vaskos ismeretterjesztő mű esetén egy gördülékeny fordítóra is szükségünk van, ezt dr. Berghammer Rita személyében meg is kapjuk.

Hálásan köszönöm a GABO Kiadónak, hogy olvashattam.

Vásárolj a kiadó webáruházában 
a 15% kedvezményért!


Close Menu