Túszjátszma | Jodi Picoult: Életszikra

"Arra jutottam, hogy nem az a kérdés, egyetértek-e valakivel, hanem az, hogyan viselkedem azzal, akivel homlokegyenest ellentétesen gondolkodom." - Philip Yancey “Zaklatott férfi ront be Mississippi állam abortuszklinikájára. Lövöldözni kezd, majd túszul ejti a túlélőket. Hugh McElroy túsztárgyaló a helyszínre siet. A telefonjára érkező üzenetekből jön rá, hogy tizenöt éves lánya, Wren is a klinikán tartózkodik.”És nem a klinikán zajlott az egyetlen túszjátszma: Jodi Picoult citerázott az idegeimmel, és az utolsó pillanatig fogalmam sem volt arról, lesznek-e túlélők. Biztos voltam benne, hogy egyszer eljön a nap, mikor Jodi Picoult-t fogok olvasni. Már csak egy általam is fogyasztható történetre volt szükségem. Végül a 2018-as Életszikrára esett a választásom, ami megjelenése óta pihent a polcomon. Az olvasás erősen emlékeztetett azokra az időkre, mikor hagytam, hogy a Grace klinika című tévésorozat emberi roncsot csináljon…

Continue Reading

A druszám meg én | Karafiáth Orsolya: Amikor a mama lelegelte a papa haját – Történetek felnövéshez

Vannak szerzők, akikkel érzem, hogy dolgom van, de a kapcsolatunk nehezen indul, akár évek is beletelnek, mire végre megtalálom azt a könyvet, amit nekem írtak. Így erőltettem annak idején Jókait, később Háy Jánost, és Karafiáth Orsolyát is. És most végre megjöttünk. Ez a rémisztő című, furcsa borítójú, csáléra tördelt könyv lett az enyém.(Az említett tördelés egyébként Koronczi Endre képzőművész megfontolt munkája, ami az írónő tetszését is elnyerte, így hát ki vagyok én, hogy tengeri betegségre hivatkozva lehúzzam!) a kezdet előtt Egy reggeli buszon ringatózás közben talált meg ez az interjú, és mire beértem a munkahelyemre, már benne is volt a virtuális kosaramban az "Amikor a mama lelegelte a papa haját".  Reviczky Zsolt fotója Az írások egy részével már találkozhattak azok, akik követik az írónő Facebook oldalát, ahol 2018-ban 365 napon át megosztott egy-egy…

Continue Reading

A legideálisabb karanténregény | David Nicholls – Mi

 Aki rótta már az utcákat mozi után az élet értelmén gondolkozva, vagy ordított magzatpózba kuporodva a kanapén az Egy nap című csodálatos film hatására, annak bizonyára nem kell bemutatnom David Nicholls-t.Én nagyon bírom a fickót, de évek óta nem kerültem a közelébe. Egészen mostanáig, a Mi megjelenéséig. Egy árva percig nem volt kérdés, hogy akarom-e a könyvet.   Nagy utazás A Mi történetét Douglas, a magát semmitmondónak leíró ötvenes tudós meséli el, akit a regény kezdetén egy hajnalon azzal ébreszt a gyönyörű felesége, hogy szeretné őt elhagyni, mert halálra rémiszti a gondolat, hogy főiskolás korba lépő fiuk kirepülte után kettesben maradnak.Úgy ugrálunk a sztoriban, mint ha valaki egy hatalmas doboznyi diát vetítene elénk – sorba rendezés nélkül. Hol Connie és Douglas megismerkedésének kockái peregnek, hol a különbségeik miatt egyre kevesebb kilátással…

Continue Reading

Szilvási Lajos – kezdőknek és haladóknak

Elöljáróban annyit, hogy Szilvásit szinte mindig fenntartásokkal kell olvasni, ami a korrajzot illeti. Golubeff Lóránt, az Alinea Kiadó ügyvezető igazgatója, aki sorra jelenteti meg a nehezen hozzáférhető Szilvási-regényeket - bölcsen kifejtette:"Egy távoli világ, ami furcsa lehet mindazoknak, akik nem éltek akkoriban. Napjainkban már idegen a regényt átható korszellem - és meglehetősen naivak a szereplők. Kétségtelen, hogy nem ez a magyar történelem legfelemelőbb korszaka. Ne várjunk rendszerkritikus regényt, hiszen akkoriban ilyenek megjelenésére nem volt esély.”Hogy miért imádom mégis ezeket az elvtársazó figurákat? (Azon túl, hogy remekül vannak megalkotva.)Mert a lélek nem változik.A ’60-as években ábrázolt tini ugyanúgy szeret, ahogy én szerettem 2006-ban (…és ’nyolcban, meg ’tizenegyben…) Nagy kár, hogy az utánunk következő generáció valószínűleg még nehezebben találja majd a kapcsolódást a szerzővel és a korral, amelyről írt. Azért sajnálom, mert merem állítani,…

Continue Reading

Ajándékba kapott élet | Thoma László: Füst – Túlélni a traumát

Január 23-án lesz egy éve, hogy tűz ütött ki a Ráday utcai református kollégiumban. Az évfordulóra jelenik meg a Füst - Túlélni a traumát, Thoma László református lelkipásztor kötete.A gyönyörű, beszédes borító vékonyka, mindössze 148 oldalnyi könyvet fog közre. Tőmondatok feszült sorakozása odabent, de mindegyikben egy-egy többszörösen összetett mondat lüktet. Várom, hogy felrobbanjanak. Ez a feszültség úgy sodor magával, mintha folyó szöveg lenne, egyetlen pillanatra sem akadok el. Menekülök a menekülővel, visszatartom a lelégeztem a fuldoklóval.Olykor csapongónak tűnhet; keresi a helyét a szerző, keresi a helyét a szöveg. Egyetlen kitekintést, elkóválygást sem éreztem feleslegesnek vagy bosszantónak. Nincs kimondva vagy erőltetett keretbe rendezve, mégis azt veszem észre, hogy a gyász mind az öt szakasza felbukkan a könyvben - izoláltságtól egészen a megbékélés(reményé)ig.Számomra mind közül a harag fázisa lett a legizgalmasabb. Szabad-e egy kereszténynek (hova tovább…

Continue Reading

Séta a hóban | Zászkaliczky Pál: A várakozás megszentelése – Napi elmélkedések adventtől vízkeresztig

Mikor néhány hete alkalmam nyílt a Manna Fm-ben vendégeskedni, a "Nem idealizált advent"-et vittem magammal témaként. Akkor is azoknak az életébe szerettem volna visszacsempészni az adventi csodát, akik többet túlóráznak ilyenkor, mint az év bármely más szakaszában, akik csonka családban nőnek fel vagy mozaikcsaládot menedzselnek; akiknek a karácsony nem szólhat a költekezésről.Sok dolgozó, ingerült, megfáradt embernek a készülődés inkább csak újabb teher, és ép ésszel eljutni a karácsonyig lehetetlen küldetésnek tűnik.Az adventi időszak paradaxona számomra éppen ez: minél közelebb kerülünk a karácsonyhoz, annál könnyebben veszítjük szem elől azt, Akiről szól. Ezt az origót segíti helyén tartani Zászkaliczky Pali bácsi áhítatos könyve, melyben van, hogy vígasztal, erőt ad, máskor csendes kis aha-élményekkel ajándékoz meg.   Kép forrása: https://www.instagram.com/harmat_kiado/ Ezt a könyvet olyan olvasni, mintha bokáig érő hóban tennénk meg a karácsonyig vezető utat.…

Continue Reading

Az Igazim | Riikka Pulkkinen: Igaz

forrás: http://riikkapulkkinen.com/en/author Ha az ember lánya 590 forintért vesz könyvet, aminek a szerzője finn, az életben nem hallott róla semmit sem, nos akkor elég alacsony elvárásokkal áll neki olvasni. Aztán úgy alakult, hogy az Igaz lett életem legkedvencebb irodalmi meglepetése, és húszas éveim egyik legfontosabb könyve. Később visszamentem a Könyvudvarba, és vettem belőle hetet (!), hogy a számomra fontos nők kezébe nyomhassam. Azt hittem, az én küldetésem itt véget is ért, aztán ma reggel kaptam egy sms-t: "Az Igaz-t visszaviszem valamikor. Feldolgozni nem tudom, mikor fogom." És ekkor rájöttem, hogy írnom kellene róla...  Nem tudom, végül azért tetszett-e ennyire nagyon, mert olyan keveset vártam tőle, vagy önmagában is “kiharcolta” volna ezt az érzést… Talán kellenek az ilyen hallgatag könyvek a hangos bestsellerek mellé. (Amik megjegyzem valahogy majdnem mindig csalódást okoznak…) A történet…

Continue Reading

Immaculée Ilibagiza: Megmaradtam hírmondónak – Hogyan találtam meg Istent a ruandai népirtás viharában

Hogy mit szoktam tenni a nem túl szerencsés borítójú, magánkiadású könyvekkel, amiknek a létezéséről azelőtt egy árva szót sem hallottam? Nos, nem olvasom el őket. Most mégis boldog vagyok, hogy az utamba sodródott Immaculée Ilibagiza története, mert sokkal szegényebb lennék nélküle. 2019 legmeghatározóbb könyvei közé írta be magát nálam itt a novemberi finishben. Immaculée Ilibagiza az 1994-es ruandai népirtás kevés túlélőjének egyike. Azé a népirtásé, amelyben alig száz nap alatt több mint egymillió embert gyilkoltak meg irtózatos kegyetlenséggel.Sokszor becsuktam a könyvet és merengtem a borítón látható fényképen. Immaculée jóságos arcát nézve, tudva, hogy később saját családot alapított, és látva, milyen erővel tudja elmesélni azt a történetet, ami után nem hogy mosolyogni, beszélni sem tudnék többé… Szóval mindezekért én ezt a könyvet a hibáival együtt tudtam szeretni. „Paradicsomban születtem” – ezzel…

Continue Reading

Férfiajándék – fotós lelkűeknek | Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma

           Talán nem vagyok egyedül azzal, hogy október végén már karácsonyi ajándékokon gondolkodom, a férfiak pedig komoly fejtörést tudnak okozni. Ezt a könyvet jó szívvel ajánlom olyanoknak, akik szeretnek a kamera túlsó oldalán állni. Szerkezete miatt pedig nem csak könyvmolyoknak, irodalomkedvelőknek lehet jó ajándék - apránként fogyasztva, pár hónap alatt végére érve egy kevésbé rutinos olvasó számára is értékes olvasmány lehet. Nem csak gondolkodnivalót, beszédtémát is nyújt. Tökéletesen teljesíti az irodalom örök küldetését: tanít és gyönyörködtet. Általában száraz adat, ha megosztjuk, hol és mikor született egy író. De amikor a fülszövegen azt látjuk, "Bartis Attila 1968-ban született Marosvásárhelyen, 1984 Budapesten, néhány éve pedig részben Jáván, Yogyakartában él." akkor nagyjából tudjuk is, hogy mire készüljünk. Olvasás közben végtelen kíváncsiságot éreztem: ki ez a férfi, mit tud még? Ki ez…

Continue Reading

“Szeressétek az öregeket!” | Naszádi Krisztina és Nemes Ödön interjúkötete

A könyv 2019 őszén jelent meg újra a Harmat és Jezsuita Kiadó gondozásában. Hát ilyen az, amikor valaki nem a szájával, hanem az egész életével beszél, és hitelesebben teszi, mint azok, akik erőnek erejével igyekeznek bizonyítani valamit. Elég érdekes hármas egy személyben a jezsuita atya, aki fiatalkorában filozófiát tanult, majd évtizedeket szolgált Japánban. Olyan gazdag világlátása, nyitott felfogása van a rendíthetetlen, levegővétel természetességével jövő hittel párosítva, amilyennel ritkán találkozom, pedig sok hasonló gondolkodású emberre lenne szükség.Nemes Ödön betegsége következtében 80 évesen kellett újrahuzaloznia azt, hogyan áll az élethez, a Teremtőjéhez és önmagához. Ezeket az értékes gondolatokat pedig egy 20 és 40 éves is nyugodtan átveheti. "Nem engedem, hogy csak úgy elfolyjanak a napok; ahogy esik, úgy puffan. Naponta kiértékelem, hogy mi az, ami jól ment és miért kell hálát adnom, és mi az, ami nem…

Continue Reading
Close Menu