Hol az igazság? | Taffy Brodesser-Akner: Fleishman bajban van

Az életben (és az irodalomban is) bőven akad válástörténet, életközépi válság. Hogyan kell ahhoz írni, hogy még lehessen újat mondani, vagy a százszor tapasztalt történetet kedvünk legyen meghallgatni…? Nos, azt hiszem, úgy, ahogyan Taffy Brodesser-Akner teszi. (Nem akarom elkiabálni, de van egy olyan megérzésem, hogy a 21. Század Kiadó KULTkönyv sorozatának egyetlen darabja sem tud csalódást okozni.)Akner elbeszélői módjáért és stílusáért egyszerűen meg kell őrülni. Végy egy válófélben lévő lúzert, aki dupla erőbedobással próbál megszabadulni attól, hogy világ életében egy lúzer volt. A tollat mártsd jó adag szarkazmusba, de ne billenjen túl a mérleg. Legyen benne vulgaritás, de ennek ellenére valahogy mégis maradjon a jó ízlés határán belül - hajszálvékony mezsgyén egyensúlyozva. Ezt az egészet jól felrázva megkapjuk a Fleishman bajban van című regényt. Az olvasmányunk egyik furcsasága, hogy Fleishman…

Continue Reading

Tégy magadnak egy szívességet! | Lori Gottlieb: Akarsz beszélni róla?

Nem kell régóta és behatóan ismerni engem ahhoz, hogy az emberek tudják rólam, mennyire terápia-párti vagyok. Sosem titkoltam, ha terápiába jártam – azt reméltem, ha olyan természetesen jelentem ki, mint aki azt mondja, „leugrom a boltba” (egyébként azt is gondolom, hogy ilyen természetes), talán mások ódzkodását is oldhatom a hozzáállásommal. És most itt egy könyv, aminek nem titkolt célja közel hozni a terápiát az emberekhez: tévhiteket eloszlatni, és a lehető legkevésbé száraz módon megmutatni, mi is történik a pszichológus és a terápiára érkező kliens között egy ülésen vagy egy hosszú hónapokat felölelő munkafolyamatban. Ettől a könyvtől mindent megkaptam, amit egy olvasmánytól csak várhatunk: sírtam, nevettem, napokra elgondolkoztam egy-egy kérdésen és egyszerűen nem akartam szabadulni. Ezért olvastam közel egy hónapig, pedig a ritmust és stílust tekintve kb. két álmatlan éjszaka alatt…

Continue Reading

Hogyan (nem) lettünk jóbarátok? |Saul Austerlitz: A Jóbarátok-generáció

Persze, hogy lelkes voltam, mikor megtudtam, hogy az egyik kedvenc kiadóm elhozza az egyik kedvenc sorozatomról szóló Saul Austerlitz-kötetet. A Jóbarátok-generáció – Mi zajlott a színfalak mögött című könyv (vagyis inkább az írója) végül mégsem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Austerlitz ugyanis Jóbarátok-rajongóként figyelemreméltó, íróként viszont nagyjából csapnivaló. Ugyanakkor bomba témához nyúlt, egyszerűen képtelen vagyok utálni ezt a könyvet vagy lebeszélni róla másokat. Mert ami jó benne, az annyira érdekes, amiért minden Jóbarátok-rajongónak szinte muszáj kézbe vennie. Egyszerűen csak szállítsuk lejjebb az elvárásainkat, mielőtt megtesszük. akkor mégis mire számítsunk odabent? Saul Austerlitz hosszan és alaposan ágyaz meg nekünk - mire a kezdetekhez jutunk, már értjük az egykori tévétársaságok vezetőinek észjárását, és azt is, honnan jöttek a forgatókönyvíróink, és hogyan próbáltak megfelelni a jövő sitcom-fogyasztóinak.  Sokan az író szemére vetették:…

Continue Reading

Legyél jófej egész évben🌈 | A legtöbbet adó LMBTQ olvasmányaim

A (külföldi) szórakoztató irodalom gyakran mutat be azonos nemű párokat,én a Pride Hónap apropóján a szépirodalmi olvasmányaim közül csemegéztem - hátha valamelyik történeten keresztül annak is kedve támad adni egy esélyt, aki eddig nem tette volna.  ÚTMUTATÓ Elöljáróban felmerülhet a kérdés: hogyan olvassunk LMBTQ-regényeket?Ez egyszerű! Ahogyan unikornisos fantasyt, bolygómegmentős sci-fit, vagy heteró párok románcát. Moskát Anita, író, a napokban elgondolkodtató insta-posztban hívta fel a figyelmet valami igazán fontosra ezzel kapcsolatban:  Anita könyvajánlóját és megszívlelendő gondolatait a képre kattintva olvashatjátok. “Ha annak sincs célja, hogy heteró kapcsolat szerepel egy történetben, miért kellene céllal ábrázolni egy meleg szerelmet? Ha célt várunk el ezektől a szálaktól, akarva-akaratlanul is a heteró szereplőket állítjuk be "alapnak", és bármi más identitásnak vagy orientációnak csak a művészi cél érdekében adunk zöld utat. És nem hiszem, hogy magyaráznom kell,…

Continue Reading

Anyákat az irodalomba! | Linda Boström Knausgård: Isten hozott Amerikában!

Érdekes, hogy az irodalom tele van apákkal, de nagyítóval kell keresni az erős anya karaktereket és anya-lánya kapcsolatokat. Az, amit az "Isten hozott Amerikában" megmutat, szinte teljesen hiánycikk az irodalomban. Pedig égető szükségünk lenne a palettán húsvér, egyedi, színes, gondolkodó, komoly, kemény nőkre;valamint az anya-lánya kapcsolatok bonyolultságának ilyen ezerrétű mélységben való ábrázolására.Isten hozott, Linda Boström Knausgård! Jó, hogy jöttél!  ha a csend beszélni tudna Viszonylag korán megtanultam beszélni – és többé sosem hagytam abba. Szeretem a csendet, de azért legjobban mégiscsak beszélgetni szeretek, és ami a legrosszabb, hogy képtelen vagyok mit kezdeni a visszahúzódó, hallgatag emberekkel. Leginkább a csendes gyerekekkel nem tudok zöld ágra vergődni. Márpedig az "Isten hozott Amerikában" mesélője egy 11 éves kislány, Ellen, aki… nos, egyszerűen nem beszél. Magyarán minden az ellen szólt, hogy megszeressem, olvasás közben mégis ezerszer magamhoz öleltem…

Continue Reading

Túszjátszma | Jodi Picoult: Életszikra

"Arra jutottam, hogy nem az a kérdés, egyetértek-e valakivel, hanem az, hogyan viselkedem azzal, akivel homlokegyenest ellentétesen gondolkodom." - Philip Yancey “Zaklatott férfi ront be Mississippi állam abortuszklinikájára. Lövöldözni kezd, majd túszul ejti a túlélőket. Hugh McElroy túsztárgyaló a helyszínre siet. A telefonjára érkező üzenetekből jön rá, hogy tizenöt éves lánya, Wren is a klinikán tartózkodik.”És nem a klinikán zajlott az egyetlen túszjátszma: Jodi Picoult citerázott az idegeimmel, és az utolsó pillanatig fogalmam sem volt arról, lesznek-e túlélők. Biztos voltam benne, hogy egyszer eljön a nap, mikor Jodi Picoult-t fogok olvasni. Már csak egy általam is fogyasztható történetre volt szükségem. Végül a 2018-as Életszikrára esett a választásom, ami megjelenése óta pihent a polcomon. Az olvasás erősen emlékeztetett azokra az időkre, mikor hagytam, hogy a Grace klinika című tévésorozat emberi roncsot csináljon…

Continue Reading

A druszám meg én | Karafiáth Orsolya: Amikor a mama lelegelte a papa haját – Történetek felnövéshez

Vannak szerzők, akikkel érzem, hogy dolgom van, de a kapcsolatunk nehezen indul, akár évek is beletelnek, mire végre megtalálom azt a könyvet, amit nekem írtak. Így erőltettem annak idején Jókait, később Háy Jánost, és Karafiáth Orsolyát is. És most végre megjöttünk. Ez a rémisztő című, furcsa borítójú, csáléra tördelt könyv lett az enyém.(Az említett tördelés egyébként Koronczi Endre képzőművész megfontolt munkája, ami az írónő tetszését is elnyerte, így hát ki vagyok én, hogy tengeri betegségre hivatkozva lehúzzam!) a kezdet előtt Egy reggeli buszon ringatózás közben talált meg ez az interjú, és mire beértem a munkahelyemre, már benne is volt a virtuális kosaramban az "Amikor a mama lelegelte a papa haját".  Reviczky Zsolt fotója Az írások egy részével már találkozhattak azok, akik követik az írónő Facebook oldalát, ahol 2018-ban 365 napon át megosztott egy-egy…

Continue Reading

A legideálisabb karanténregény | David Nicholls – Mi

 Aki rótta már az utcákat mozi után az élet értelmén gondolkozva, vagy ordított magzatpózba kuporodva a kanapén az Egy nap című csodálatos film hatására, annak bizonyára nem kell bemutatnom David Nicholls-t.Én nagyon bírom a fickót, de évek óta nem kerültem a közelébe. Egészen mostanáig, a Mi megjelenéséig. Egy árva percig nem volt kérdés, hogy akarom-e a könyvet.   Nagy utazás A Mi történetét Douglas, a magát semmitmondónak leíró ötvenes tudós meséli el, akit a regény kezdetén egy hajnalon azzal ébreszt a gyönyörű felesége, hogy szeretné őt elhagyni, mert halálra rémiszti a gondolat, hogy főiskolás korba lépő fiuk kirepülte után kettesben maradnak.Úgy ugrálunk a sztoriban, mint ha valaki egy hatalmas doboznyi diát vetítene elénk – sorba rendezés nélkül. Hol Connie és Douglas megismerkedésének kockái peregnek, hol a különbségeik miatt egyre kevesebb kilátással…

Continue Reading

Szilvási Lajos – kezdőknek és haladóknak

Elöljáróban annyit, hogy Szilvásit szinte mindig fenntartásokkal kell olvasni, ami a korrajzot illeti. Golubeff Lóránt, az Alinea Kiadó ügyvezető igazgatója, aki sorra jelenteti meg a nehezen hozzáférhető Szilvási-regényeket - bölcsen kifejtette:"Egy távoli világ, ami furcsa lehet mindazoknak, akik nem éltek akkoriban. Napjainkban már idegen a regényt átható korszellem - és meglehetősen naivak a szereplők. Kétségtelen, hogy nem ez a magyar történelem legfelemelőbb korszaka. Ne várjunk rendszerkritikus regényt, hiszen akkoriban ilyenek megjelenésére nem volt esély.”Hogy miért imádom mégis ezeket az elvtársazó figurákat? (Azon túl, hogy remekül vannak megalkotva.)Mert a lélek nem változik.A ’60-as években ábrázolt tini ugyanúgy szeret, ahogy én szerettem 2006-ban (…és ’nyolcban, meg ’tizenegyben…) Nagy kár, hogy az utánunk következő generáció valószínűleg még nehezebben találja majd a kapcsolódást a szerzővel és a korral, amelyről írt. Azért sajnálom, mert merem állítani,…

Continue Reading

Az Igazim | Riikka Pulkkinen: Igaz

forrás: http://riikkapulkkinen.com/en/author Ha az ember lánya 590 forintért vesz könyvet, aminek a szerzője finn, az életben nem hallott róla semmit sem, nos akkor elég alacsony elvárásokkal áll neki olvasni. Aztán úgy alakult, hogy az Igaz lett életem legkedvencebb irodalmi meglepetése, és húszas éveim egyik legfontosabb könyve. Később visszamentem a Könyvudvarba, és vettem belőle hetet (!), hogy a számomra fontos nők kezébe nyomhassam. Azt hittem, az én küldetésem itt véget is ért, aztán ma reggel kaptam egy sms-t: "Az Igaz-t visszaviszem valamikor. Feldolgozni nem tudom, mikor fogom." És ekkor rájöttem, hogy írnom kellene róla...  Nem tudom, végül azért tetszett-e ennyire nagyon, mert olyan keveset vártam tőle, vagy önmagában is “kiharcolta” volna ezt az érzést… Talán kellenek az ilyen hallgatag könyvek a hangos bestsellerek mellé. (Amik megjegyzem valahogy majdnem mindig csalódást okoznak…) A történet…

Continue Reading
Close Menu