A szex vajon mi?
A szex nagyon becsapós téma – látszólag a csapból is folyik, valójában azonban sosem a fontos dolgokról beszélünk, csak beszélünk róla (már aki). Amíg egy doboz gyümölcslevet is meztelen nővel adnak el, miért ne hihetnénk, hogy elértük a szabadság tetejét, hogy már mindent tudunk és mindenről merünk beszélni ebben a korban? De vajon tényleg így van ez?
Akkor miért van annyi párkereső, tömérdek elbaltázott randi? Hol tart a gyerekek, fiatalok felvilágosítása? Honnan ered és hová gyűrűzik a Me-Too-téma? Miért van egyre több betű az LMBTQ+-ban?
Bede Zsuzsanna (szexuálpszichológus) és Standovár Júlia (fotográfus) anya-lánya páros szinte minden kérdést feltesznek, ami a szexszel kapcsolatban felmerülhet – válaszokat nem adnak, beszélgetnek, és erre a beszélgetésre az olvasó is hivatalos.
Kérdezz, kérdezz, kérdezz!
“Kivel tudtál ezekről a témákról beszélgetni, kitől tudtál kérdezni?” „Egyedül alszol ma?” „Ki tudsz elégülni érzelmek nélkül?” Minden egyes oldal alján ott virít egy kérdés – hol mélyebbek, hol bájosan felszínesek, mintha csak megágyaznának egy bevállalósabbnak; attól függ, épp merre vezet minket az adott fejezet. A skála elég széles: a monogám kapcsolat, életen át tartó hűség kérdéseitől csak egy lapozásnyira várnak a fétiseket boncolgatók, aztán hirtelen megint már „csak” a csókolózásról beszélgetünk.
Ezekre a kérdésekre (több, mint 200-ra!) akár a kötet hátuljában üresen hagyott kék lapokon is válaszolhatunk.
Mennyit vagy KÉPes befogadni?
Bevallom, én sok képet nem értettem és nem is nagyon tudtam értékelni. De azt már megtanultam, hogy ezek mindig a befogadóról szólnak – érdekes is volt eljátszani a gondolattal, hogy valahol, egy másik olvasónak szeme se rebben arra a képre, ami nálam például kiveri a biztosítékot, más pedig lehet, hogy elszörnyedve löki el magától a könyvet egy olyan kép láttán, amire bennem nem moccan semmi. Így vagy úgy, érdemes tréningeznünk a szemérmességünket ennek a könyvnek az idejére, mert néhány arcpirító fotó miatt igazán kár lenne kihagyni mint olvasmányt.
Bede Zsuzsanna nemcsak remek szakember, hanem csodás mesélő is egyben. Az ő hangjától lesz letehetetlen ez a könyv. Minden egyes bekezdés olyan témákat feszeget, melyekkel újabb és újabb könyveket lehetne megtölteni. Fogalmam sincs, hogyan tudták a lányok ilyen rövidre fogni úgy, hogy nekem mégsem maradt hiányérzetem.
Két akna, ami robbanhat:
Az egyik, hogy a régóta New Yorkban elő Standovár Júlia folyékonyan beszéli a hunglisht, így sok magyar kifejezés helyett egyszercsak megbotlunk egy angol szóban. Ez engem egyáltalán nem zavar, értem a jelenséget (és hát én is gyakran játszom ilyesmit), de tudom, milyen finnyás lehet erre a magyar olvasó, illetve mennyire megakaszt az olvasásban, ha épp nem beszéled a nyelvet.
Jó lenne, ha ez a kötet sok párbeszédet indítana: önmagunkkal, a kedvesünkkel, szüleinkkel, barátainkkal – érzékeny korban vagy felnőttként, visszafelé haladva. A Kék melleken túl olyan kérdéseket kínál ezekhez a párbeszédekhez, melyeket egy élet során mindenkinek érdemes átgondolnia, minimum önmagának feltennie.