Ha csak egyetlen Mészöly-kötetet olvasol el | Jelentés öt egérről

Ha csak egyetlen Mészöly-kötetet olvasol el | Jelentés öt egérről

„Nem szabad elfelejteniök maguknak irodalomtörténészeknek és egyáltalán az embereknek, hogy nekünk körülbelül húsz évig tartott a háború”
- Nemes Nagy Ágnes


A
Jelenkor új Mészöly-kiadványain látszik, hogy nem muszájból lettek újra megjelentetve; a gondos válogatások arra törekednek, hogy az olvasó igazán megismerhesse az életművet és megérthesse a szerzőt és az írásait. Ezért nagyon fontos, hogy a Jelentés öt egérről nemcsak kiváló (és jól érthető, könnyen olvasható) novellákat tartalmaz, hanem egy hosszabb utószót, amit nemhogy átugrani nem szabad, de talán érdemes egyből azzal kezdeni. 

Az el nem mondható elmondásának
művészete című Szolláth-írás nemcsak segít novelláról novellára mélyebben megérteni a kötetben található műveket, de hosszan ír arról is, micsoda kor-kuriózumot tarthat az olvasó a kezében. Ugyanis az, aki az ötvenes-hatvanas években háborúról írt volna, komoly akadályokba ütközött: ott volt a pszichológiai és a kettős nyelvi akadály. 

Mészöly, aki maga is harcolt a háborúban, és olyan – ma már neve is van – klasszikus PTSD-vel (poszttraumás stressz szindrómával) küzdött, ami nemhogy az írásban, de a konkrét emlékezésben is akadályozta. 

„Az első világháború utáni helyzetről szól Walter Benjamin elhíresült mondata: >>némultan tértek vissza az emberek a harctérről<<. Mert az emberek a háborúban nem tapasztaltak, nem >>gazdagabbak lettek tapasztalatokkal<<, ahogy mondani szokás, hanem elvesztették a tapasztalataikat. Minden, amit a háború előtt tanultak és hittek, hirtelen érvénytelenné vált. A háborúból hazatérteknek nincs már átadható tapasztalata, a front és a pusztítás megfogalmazására pedig még nem készült fel a nyelv, hiányoznak a kifejezések. A háború a szavakat is rongálja, a nyelven is otthagyja a jeleit.
[…] A háború kezdetétől a Rákosi-korszakon át az 1956 utáni megtorlásokig éltek létbizonytalanságban, a koalíciós időszak rövid szünetét nem számítva. […] A háború ugyan lezárult, de az erőszak folytatódott.” 
(Szolláth)

És a novellák hétköznapi alakjain, hétköznapi történetein keresztül mindezt érezzük  –folyamatosan ott lebeg a háttérben a „háború szelleme”, vagy tankkal vágtat át és pusztítja el az idillt, amiről tudjuk, hogy lehetetlenség időnél-óránál tovább megtartani.

„Politikai írónak indult, akinek évtizedekig a hatalom természete és a világháború emlékezete tartoztak a legfőbb kérdései közé, egy olyan korban beszélt hitelesen a hatalomról, amikor arról csak hazugságokat lehetett kinyomtatni”– írja Szolláth monográfiája bevezetőjében; a ‘Jelentés öt egérről’ kötet pedig egy gyönyörű lenyomata ennek az állhatatosságnak. 

 

20% kedvezménnyel kapható a Jelenkor Kiadó oldalán, ide kattintva.

Személyes kedvencem – az egész, hónapokon àt tartó életműtöredék-olvasásból – a Teréz krónikája című novella lett. Ez anélkül is remek írás, hogy felismernénk a főszereplőben Polcz Alaine-t, de azért ezzel a szemmel még izgalmasabb nézni. Ahogy a Tragádia című megrendítő írás is azért lett kedves a szívemnek, mert azonnal felismerhető a Lengyel-Nemes Nagy páros és Mészöly meg Polcz Alaine. 

A következő részben az ő megkerülhetetlen kettősükről, vagyis a Mészöly-Polcz házaspárról lesz szó, ahol egyből 3 könyvet is ajánlok majd. 

Close Menu