Szolláth Dávid Mészöly-monográfiája | avagy miért ne essünk neki magunktól életmű-olvasásoknak

Szolláth Dávid Mészöly-monográfiája | avagy miért ne essünk neki magunktól életmű-olvasásoknak

Sokakat meglepett, micsoda fába vágtam a fejszémet a 2021-es évben. De a Mészöly-életmű tetemes részében való elmerülés nem bevehetetlen vár volt, hanem egy gyönyörű kaland. Viszont szinte egészen biztos vagyok benne, hogy túravezető nélkül eltévedtem volna. Sőt, pontosítsunk: Szolláth Dávid monográfiájának megjelenése nélkül el sem indultam volna.

A tanulmány négy álltást jár körbe és igyekszik bebizonyítani:
1. Mészöly nagyon eltérő műfajokban és formákban tudott egyaránt kiemelkedő műveket írni.
2. Mészöly korának egyik legeurópaibb írója volt.
3. Mészöly nem csupán saját jogán, hanem pályatársaira gyakorolt hatása miatt is kitüntetett figyelmet igényel.
4. A Thomka Beáta által jegyzett kiváló Mészöly-monográfia óta eltelt 25 év során sokat frissült az íróról való ismeretünk; időszerű volt az újabb áttekintés. 

Nekem is volt egy kiinduló kérdésem, aminek szerettem volna a végére járni a Mészöly-évemben: vajon miért nem tanítják Mészölyt a középiskolákban, ha akkora hatással volt az utána következő nagy íróinkra? 
Minél több művét olvastam, annál világosabb volt a válasz.

„Talán a tanári tapasztalataimból tudok kiindulni. Mindig azt láttam, hogy az ő műveit többnyire a nyugtalanabb agyú hallgatók választják, akik fogékonyak a szellemi és esztétikai kihívásokra”
 – fogalmaz Szolláth egy interjúban

Az olvasás kihívásai

A Mészöly-írások egyik becsapós vonása, hogy minél rövidebb egy regénye, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy piszok nehéz mondatok és súlyos, szédítően sűrű tartalom vár minket a lapokon. Aki tehát rövidség vagy népszerűség alapján választ első olvasmányt, könnyen lehet, hogy visszapattan a falról. 
“A Film a Koldustánc, a Magasiskola, Az ablakmosó hatalomanalízisét viszi tovább” – írja Szolláth a monográfiában, és az ilyesmit észrevenni nem pusztán cinkos összekacsintás az íróval: a bennfentesek értik, a többiek meg nem. 
A magam részéről biztos vagyok benne, hogy az említett művek előzetes ismerete nélkül képtelen lettem volna mit kezdeni a Filmmel. Nem azért, mert szorosan összekapcsolódnának és egymásra épülnének, hanem mert bemelegítenek, felkészítenek – megépítik az utat, ami még így is ingoványos, rozoga híd, no de azért átkelünk. 

A mindössze 150 oldal körüli Filmről még Polcz Alaine is így nyilatkozik társának:

“Ártatlan olvasók – aztán majd a felinél abbahagyják…”

"Mészöly és a többiek"

Életművet olvasni nem sok könyv egymás utáni kipipálása majd édes megelégedés, hogy ezzel is megvagyunk. A szerzőt el kell helyeznünk a történelemben, pályatársai körében; igenis tudni akarjuk, „mire gondolt a költő”, és ez sokszor (például egy cenzúrával erősen terhelt korszakban) bizony nem is olyan egyszerű, mint gondolnánk.

Lehet, de nem érdemes Mészölyt olvasni az Iskola a határon előtt, Camus és Beckett nélkül; később Esterházy és ha úgy tetszik, Nádas nélkül. 
(Kis érdekesség: a Petőfi Irodalmi Múzeumban 2022.január 2-ig megtekinthető |Két portré| Mészöly és Pilinszky 100 kiállításon két falon át olvasható a névsor – azon kortársaké, akik Mészölyre hatottak; és azok, akiken Mészöly hagyott kitörölhetetlen nyomot; sokuk stílusa és pályája egészen másképp alakulhatott volna – ha elindul egyáltalán!)

Szolláth nem titkolt szándéka volt Mészölyt a kortársai tükrében bemutatni –egy helyütt úgy nyilatkozott, hogy a monográfia címe akár „Mészöly és a többiek” is lehetett volna.

Lássuk, hogyan is beszélnek „a többiek” az íróról.
Ezek a tökéletesen megfogalmazott mondatok kristálytisztán mutatják be nekünk azt, amit a legfontosabb tudnunk, látnunk Mészöly írásaival kapcsolatban:

Vahl Ottó fotója
“MM is változtatott a magyar mondaton. Nem szelídítette meg, mint a zseniálisan plump Mikszáth, nem bontotta ki, mint Krúdy, nem nyeste meg, mint Kosztolányi, ennyi tér már nincs. Húzott rajta egy kicsit. Megfeszítette (magát, hogy stb.). Lett egy kis hajlás a mondatban; mint egy íj, pattanás előtt. Robbanás előtt. Valamit matatott ott belül a molekulák közt, amitől telitöltődött energiával a mondat.”
“Mészölyben megvolt az a bátorság, hogy mindig azt írta – és én ezt hívom írói etikának –, amit írnia kellett. Soha nem mást. Ő is megtehette volna, hogy elindul egy nyomvonalon és azon végigporoszkál, és közben begyűjti a díjakat. […] Aki változtat, aki másként próbálja meg a szövegeit alakítani, mint ahogy a sikeres, a visszajelzésekben is sikeres műveknél tette, az kockáztat. […] Az írói tudatodban, az írói felelősségvállalásodban. És soha nem a siker után, soha nem a divat után mész.”
a fotó forrása: www.pim.hu
Fiala Gábor fotója
“Telibe találta a magyar prózanyelvet […],. Rengetegszer történik meg, hogy olvasom a kortársaimat, és látom a Mészöly-hatást. Egészen apró elemekig belement ez a nyelv és ez a világlátás a magyar prózába. […] Valami olyat tudott felkínálni, elsősorban az íróknak,talán kevéssé az olvasóknak, ami egészen döntő, és talán döntőbb lesz a következő évtizedekre. Majd meglátjuk. Ugyanakkor azon az úton, amelyen ő haladt, nincs tovább.”

Bár Szolláth Dávid stílusa remek, a monográfia végigolvasása hasonlóan kitartó olvasót igényel, mint a Mészöly-életmű.

Az irodalomtörténész felkészültsége mellett a fegyelmezettségét csodáltam a legjobban.
Az, aki közel három évtizede rajongással olvassa és kutatja Mészölyt, teljesen kívül tudott maradni. Nem véleményez, nem oszt meg érzelmeket, nem személyeskedik, hanem megajándékozza az olvasóit egy-egy lehetséges nézőponttal: így olvasd, erre figyelj, ezt ne hagyd figyelmen kívül, ezzel a közéleti körülménnyel és történelmi előzménnyel legyél tisztában, ezeket a kortárs műveket és kritikákat ismerd mellé és aztán (!) kezdj el olvasni.
Nélküle teljesen elveszett lettem volna, vele pedig egy olyan páratlan élményben volt részem, amire azt hiszem, sokáig emlékezni fogok.

És hogy mit olvasson, merre induljon az, aki nem szeretne közel egy évet szánni Mészöly Miklós életművére? Erről fog szólni a következő rész!

forrás: a Jelenkor instagram oldala

 

Szolláth Dávid monográfiája a Mészöly Miklós életművet is gondozó Jelenkor Kiadónál jelent meg. 

Close Menu