A Mészöly-életmű szédítően sokszínű. Akad közte regény, esszé, mese, dráma, ifjúsági regény, rádiójáték és vers is – és akármelyik műfajra essen is a választásunk, remekművekkel találkozunk.
Ebben a bejegyzésben Mészöly lírájáról lesz szó, melyet két – átfedésekkel is bíró – kötet jegyez: egyikük az Esti térkép; a másik pedig az Elégia.
A prózában kiemelkedő alkotó, Mészöly Miklós 1948-as felbukkanásától számítva több mint 30 év telik el az első verseskötet megjelenésig.
A szerző így nyilatkozik erről a kitekintésről 1981-ben:
”Kiemelések – írhattam volna alcímnek, s ezt, ha szó szerint érti az olvasó, joggal gondolna arra a senkiföldjére, ahol a próza már nem próza s a vers még nem vers. Ami erről a területről begyűjthető, másképp azonos önmagával, mint egy tiszta műfajú vers vagy próza. Valamiképpen az eldöntetlenségben időzik, viszont annyira makacsul, hogy semmi erővel nem mozdítható el onnét. […]”
Ez a kötet sem kívánja megtéveszteni az olvasót; a legkevésbé sem gondolom, hogy prózaíróból bármivé is át tudnék vagy akarnék vedleni.”
Ezek a sorok szépen felkészítik az olvasót arra, hogy mire számítson formailag; előre bocsátja a mészölyi észjárást és azt is, hogy megközelítőleg hasonló szépséggel találkozik majd odabent, mint ez a pár sor.
Szolláth Dávid (irodalomtörténész, a 2020 végén megjelent Mészöly-monográfia szerzője) szerint
„Mészöly prózájának olykor tárgyias, máskor erősen metaforikus képisége szinte automatikusan »líraképes«.”
Az irodalomtörténész arra is kitér, micsoda normáknak igyekezett Mészöly megfelelni – hiszen nem kisebb óriásokat tudott barátainak, mint a mellette alkotó Nemes Nagy Ágnest vagy Pilinszky Jánost. „A szabadkozó fülszövegben úgymond »szerényen« kopogtat az ekkor még »szent csarnoknak« tűnő líra kapuján, s jelzi, csak látógatóba jött.”
Meg kell mondjam, sokkal komolyabbra sikerült ez a látogatás, mint amennyire ez a szerénykedés alapján feltételeztem – megrendítően jó versek ezek!
Örülök, hogy Szolláth a kötet legvégére hagyta Mészöly líráját; és örülök, hogy a hónapokon át húzódó, rengeteg nehéz olvasással teli Mészöly-projektemet versekkel búcsúztathattam. Méltó volt. Mindenhez.
