Védőbeszéd | Vi Keeland: All grown up

Védőbeszéd | Vi Keeland: All grown up

„Jézusom, te ilyeneket olvasol?” – merülhet fel a döbbent kérdés.
Aha, ilyeneket is.  Miért, mit vártál, minek van hálószoba a blogon? 
Hát ezeknek a kockahas (vagyis esetünkben most épp kockahát) olvasmányaimnak!
Igazából sosem értettem a felhajtást a téma körül. Miben különbözik ez attól, hogy valaki egy tál popcornnal megnéz egy jó rom-komot a Netflixen?

illik, nem illik?

A kedvemtől függ, hogy szoknyát vagy nadrágot viselek; hogy édeset vagy sósat ebédelek-e.
Színházban nemcsak öt órás 
József és testvéreit nézzük meg, hanem elmegyünk a Jurányiba kacagni a Férfiak szexuális világán. (És még egyszer. És még ötször. Jaj, de hiányzik nekem!)

Szóval az én irodalmi szendvicsem sem lehet mindig egy Márquez és Ulickaja közé szorított Grecsó, na. Ahogy más krimivel vagy épp gyerekkönyvekkel szusszan egyet (mert egy olvasó ugye nem áll meg, pihenés közben is olvas, csak épp mást), én ezekkel a (sokszor eléggé kiszámítható) semmiségekkel múlatom az időt egy pizsamában töltött hétvégén. Vagy egy hosszúra nyúlt karanténban… 
(Nem véletlen az sem, hogy megnövekedett a kereslet a krimi és thriller könyvekre a járvány idején.)

in English, please!

Eleinte azért olvastam őket angolul, hogy legalább valami haszna legyen ennek az időtöltésnek. Aztán már nem voltam ennyire szigorú – talán azért sem, mert ebben a műfajban is van néhány csiszolatlan gyémánt, amit igazán kár lett volna fanyalogva kihagyni.

De továbbra is csak angolul vagyok hajlandó kockahas könyvet olvasni. Mit hajlandó, képes!

Ami az anyanyelvemen teljesen kiveri nálam a biztosítékot, az valahogy tökéletesen csúszik angolul. Rezzenéstelen arccal ugrom meg az ilyen-olyan testrészek leírását; és valahogy a Coelho-i nyálas aranymondásokon is átslisszanok. 
De nem is kell messzire mennünk, igazából már a magyar címektől is kirohannék a világból. Itt van példának okért legutóbbi olvasmányom, az All grown up, mely itthon Fiatal szerető címen jelent meg az Álomgyár Kiadó gondozásában...

Vi Keeland

Ahogyan A szürke ötven árnyalata (teljesen érthetetlen) robbanása előtt a “ciki” olvasmányainkat újságpapírba csomagoltuk,  úgy burkolóznak furcsa írói nevek mögé a kockahas olvasmányok szerzői. 

Keeland munkásságára általánosítható: ha egyet olvastál, mindet olvastad.
Szóval fülszöveg alapján döntsd el, hogy mire vagy kíváncsi.  Az eljárás ugyanis kivétel nélkül mindig ugyanaz, és nagyjából a hozzávalók 90%-a is. Mutatom is a receptet.

 

az All Grown Up (és igazából az összes Keeland-regény)

Végy egy összetört, bizalommal hadilábon álló, ellenállhatatlanul gyönyörű nőt. Adj hozzá egy külsőre tökéletes, belsőre valami picike defekttel rendelkező, nagydumás, szoknyapecér pasit, aki eddig csak ágymelegítőnek használta a nőket, de most egy pillanat alatt a szerény, szépségét szemérmesen viselő hősnőnk megszállotjává válik.
Fűszerezz édespofa párbeszédekkel, adj hozzájuk némi humort.
Ha a két hozzávaló sehogy sem akar összekeveredni, gyújts alájuk, legyen arcpirító forróság a konyhánkban!
Mikor alapos kevergetés után már mennyei illatok járják be a konyhát, ne vedd le őket a tűzről!
Ekkor jön a kedvenc rész: csináljunk az öt csillagos regényből egy jóindulatú négyest! Ehhez végy egy marék felesleges és elfuserált drámát. A szétválló hozzávalókat hagyd főni pár percen át – rottyanásig. Az így újra egybeolvadó elemek alatt zárd el a gázt.
Végül jöhet az epilógus: egy csipet sóval meghintve tálalunk. Jaj, ne, egy bögre cukor lett! Maradhat?

Maradhat. És jöhet a következő!

 

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu