Életrajz/Ételrajz | Jacky Durand: Apám receptjei

Talán minden gasztroregényben közös, hogy az érzékeinkre vadászik, de nagyon kevés az olyan darab, amelyben ez az ízeket tálaló érzékiség nem csordul túl. Ugyanakkor rengeteg a csapnivalóan megírt, bugyuta lányregény; elkészíthetetlenül bonyolult receptekkel vagy (emberi áron) beszerezhetetlen alapanyagokkal. Nekem legalábbis ezek voltak az előzetes élményeim, és én már komolyan aggódni kezdtem, hogy teljesen felesleges volt konyhát nyitni a 7szoba.hu-ra, mert az életben nem találok majd ínyemre való gasztroregényt. Aztán jött az Apám regénye, és én éreztem - mit éreztem, tudtam! - hogy dolgunk van egymással. Hogy talán megtaláltam.De ami odabent fogadott, az minden várakozásomat felülmúlta. A mindig szótlan, sokszor komor Monsieur Henri kórházi ágya mellett kezdődik a történet. Ő a Virágos Állomás – egy bugundiai kisváros vendéglőjének – tulajdonosa és főszakácsa. Fia, Julien lesz a mesélőnk, aki apja konyhai sérüléseket őrző,…

Continue Reading

Gasztrorgazmusok | Bíró Zsófia: A boldog hentes felesége

Nem hiszem, hogy Bíró Zsófia bennfenteseknek írta volna A boldog hentes feleségét, mégis így sikerült. Mer' azér' ennek az olvasmánynak a teljes megértéséhez nem árt, ha van bennünk legalább fogyasztói szintű gasztrobuzgalom és némi tirpákvér. Inzulinrezisztenseknek és vegántörekvőknek pedig egyenesen ellenjavallott. Nekem ebben annyi de annyi volt az ismerős - a cirkalmasan hömpölygő, hajszál híján nem túl írt mondatokban is családtagra ismertem; meg persze a kis magyar valóságos disznóvágásokban, meg az etetéssel szeretésben, és a szó szerinti ízőrületben is.És én otthon voltam, és gyerek voltam, és arra gondoltam, hogy ami számomra most még ennyire zsigerien érthető, abból az én (elbudaisodott) gyermekem egy árva kukkot nem fog érteni és érezni, ami valahol szomorú, valahol meg az egész annyira gáz is egyben, hogy talán jobb is, ha vélünk hal.  „Mert, ha nem tudnák,…

Continue Reading
Close Menu