Mikor néhány hete alkalmam nyílt a Manna Fm-ben vendégeskedni, a “Nem idealizált advent”-et vittem magammal témaként.
Akkor is azoknak az életébe szerettem volna visszacsempészni az adventi csodát, akik többet túlóráznak ilyenkor, mint az év bármely más szakaszában, akik csonka családban nőnek fel vagy mozaikcsaládot menedzselnek; akiknek a karácsony nem szólhat a költekezésről.
Sok dolgozó, ingerült, megfáradt embernek a készülődés inkább csak újabb teher, és ép ésszel eljutni a karácsonyig lehetetlen küldetésnek tűnik.
Az adventi időszak paradaxona számomra éppen ez: minél közelebb kerülünk a karácsonyhoz, annál könnyebben veszítjük szem elől azt, Akiről szól.
Ezt az origót segíti helyén tartani Zászkaliczky Pali bácsi áhítatos könyve, melyben van, hogy vígasztal, erőt ad, máskor csendes kis aha-élményekkel ajándékoz meg.
Ezt a könyvet olyan olvasni, mintha bokáig érő hóban tennénk meg a karácsonyig vezető utat. Nem csúszunk el a jégen, és nem enged a szükségesnél gyorsabban haladni – lassan járunk, de ha igazán jól figyelünk ezekre a buszmegállónyi időt igénylő kis írásokra, tovább is érünk.