Felnőni | Anna Woltz: Gipsz – avagy hogyan szereltem meg egy nap alatt a világot?

Felnőni | Anna Woltz: Gipsz – avagy hogyan szereltem meg egy nap alatt a világot?

A Gipsz – avagy hogyan szereltem meg egy nap alatt a világot? című kötetben egyetlen nap villámgyors – és elég nagy horderejű – eseményeit követhetjük nyomon, útközben vállunkra veszünk egy szekérderéknyi mellékszereplőt, de aggodalomra semmi ok, mindenkinek flottul megvan a betöltött helye ebben a remekül elmesélt történetben.

A regény szinte minden mondata édes (ön)iróniával van átitatva – mert hát mibe is takarózhatna egy 12 éves és három hetes kiskamasz, akinek a szülei nem csókolóznak többé, és akinek mostantól hetente kell ide-odahurcibálnia a mindenes táskáját…?

„Az Ejtőernyőbeszélgetésre karácsony második napján került sor, és nem én találtam ki, hogy így hívják. Így volt abban a könyvben, aminek Boldog házasság, boldog válás a címe, és ami már egy hete ott hevert a konyhaasztalunkon.
Az Ernyőbeszélgetésen az apa és az anya együtt mondják el a gyerekeknek, hogy el fognak válni. Hogy hiper-szuper volt egy családban élni, de most inkább egyedül szeretnének lenni. A gyerekek szempontjából pech, de nincs mit tenni. Apa már ki is vett egy másik lakást. Kitalálták a heti beosztást is.
A Boldog házasság, boldog válás azt nem írta, hogy az Ernyőbeszélgetésnek karácsony második napjára kell esnie. Ez a szüleim ötlete volt. Én arra készültem, hogy délután megnézzük a Reszkessetek betörők!-et. Hát az nem jött össze.” 

Ez a páratlan humor igazán mélyre megy. Túlzás volna azt állítani, hogy a kötet normalizálja a válásokat – normalizálják azok magukat a statisztikákkal -, de megmutatja, hogy nem játszhatjuk egész életünkben azt, hogy a körülmények áldozatai vagyunk. Milyen remek, ha a gyerekek ezt az attitűdöt már 9-12 évesen elsajátítják! 
Még az egészen béna szülőket sem hibáztatja.

Anya egyenesen a kórházi ágyhoz ment, és átölelte Bertát. Majd nagyon nyugodtan feltette a megfelelő kérdéseket. És nem volt jó érzés – ellenkezőleg. Ez kész katasztrófa! Mi lesz apával, Bertával és velem? Úgy értem csütörtökön. És pénteken. És szombaton.
Biztos vannak olyan országok és családok, amikben az egyedülálló apukák szuperül gondoskodnak a gyerekeikről. Nem azt mondom, hogy a férfiak szinte semmire sem képesek. Arról van szó, hogy én ismerek egy férfit, aki jobban tud barkácsolni, mint amennyire ügyesen készíti a tízórait. 

Anna Woltz remekül mutatja be a szétválásokat követő első napok sokkját. Hogy milyen nehéz minden családtagnak belerázódni az új helyzetbe. Mindenki lehet dühös, szomorú, csalódott – de megmutatja azt is, hogy nem szabad ezeknél az érzéseknél leragadni.

Nem állítom, hogy nem indul az életben rosszabb helyzetből az, akinek a szülei elváltak – a nyakunkba kötött batyuval sokkal nehezebb sétálni, mint anélkül. De a Gipsz remek példája annak, hogy érett gondolkodással a batyu, ha nem is hagyható könnyelműen az út szélén, valamivel könnyebbé tehető. Például ha együtt visszük.

Close Menu