Irodalomterapeuták keddje ♡ | Rudolf Panka

Irodalomterapeuták keddje ♡ | Rudolf Panka

Hogyan találtál rá az irodalomterápiára?

Körülbelül nyolc éve olvashattam egy cikket netes böngészés közben, ami egy számomra teljesen új és csodásnak tűnő dologról szólt… egy olyan tevékenységről, ami ötvözte azt a két dolgot, ami engem a legjobban érdekelt és érdekel azóta is: az emberi lélekkel való foglalkozást és a szövegeket, irodalmat. Ez volt az irodalomterápia, amibe első pillanatban beleszerettem. Mielőtt belevágtam a képzésbe, több irodalomterápiás foglalkozáson is részt vettem, több csoportvezetőnél, és már akkor láttam, milyen sokszínű terület ez, és mennyiféleképpen lehet megközelíteni.

Hogyan lettél (biblio)terapeuta?

Küzdelmes kapcsolat ez, többször szerettem volna elkezdeni a képzést, de valami mindig közbejött – például éppen megszűnt a szak a Pázmányon, amikor beiratkoztam volna, és hasonló apróságok. Végül 2016-ban úgy láttam, hogy nem áll előttem akadály, és úgy éreztem, nincs mire várni tovább, ha én ezt igazán akarom: beiratkoztam a Pécsi Tudományegyetem kétéves szakirányú továbbképzésére, amit 2018-ban el is végeztem. Azért is örülök, hogy végül itt kötöttem ki, mert nagyon tudok azonosulni a szak személyközpontú szemléletével, segítői attitűdjével.

Egyéni vagy csoportos foglalkozásokat tartasz?

Az irodalomterápia jellemzően csoportos formában zajlik, a képzéseken is inkább erre képzik a szakembereket. Én is csoportfoglalkozásokat tartok túlnyomó többségében. Nagyon szeretem ezt az együttléti formát, mert mindig öröm látni, amikor a résztvevők rezonálnak egymásra, erőt merítenek a csoportból, megélik, hogy nincsenek egyedül, hogy értő fülekre találnak.

De tartottam már egyéni foglalkozást is, annak egészen mások az előnyei. A közeljövőben szeretnék egyéni konzultációkat is hirdetni, és erre hamarosan várom is majd a jelentkezőket…:)

Van kedvenc foglalkozáson használt írásod?

Kifejezetten kedvenc szövegem nincs, persze fontos, hogy a szöveget, amit viszek a csoportnak, én is értéknek tartsam, hiszen így tudok vele hitelesen dolgozni. De talán jobb is, hogy nincs egy kedvencem, mert akkor mindig azt vinném… 🙂 egy példa: nagyon szeretem Lázár Ervintől, az emberi lélek nagy ismerőjétől a Vacskamati virágja című fejezetet A Négyszögletű Kerek Erdőből. Sokat elárul arról, hogy viszonyulunk a kapcsolatainkhoz, hogy mindannyian hozzuk a saját kis csomagjainkat, és hogy mennyire nehéz úgy szeretni valakit, ahogyan az neki a legjobb.

Mit szeretsz a legjobban ebben a hivatásban?

Azt a soha meg nem szokható élményt, amikor leülünk egy körben a csoporttal, és valami titok folytán megképződik egy szinte ünnepi közeg, amibe mindenki megérkezik a saját életéből, a saját történeteivel, és azt a néhány órát egymásra, a másikra, saját magára szánja. Az itt-és-most élményt, amiben megoszthatóak ezek a történetek, ítélkezés és álarcok nélkül, a többiek értő figyelme mellett. És persze azt, hogy csodás szövegek segítségével, útmutatásával történik mindez! 🙂

 

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu