Minden ellenünk szólt.
Az, hogy ez egy Ulpius-háznál megjelent regény;
az ára (mert sok filléres szerelmem volt már, de még mindig valahogy gyanús, ha az ember 1000 forint alatt vesz nem antikvár könyvet).
És a legsúlyosabb, legordítóbb ellenérv: a könyv 64%-os értékelése moly.hu-n.
És ilyenkor jó, hogy az embert mégiscsak a vére hajtja, meg az ízlése, a saját ízlése és nem másoké. Mert hát gyerekek, ez a 64%-tól igen-igen messze van.
Az első pár oldalon, néhány szexuális értekezésnél valóban előjött a kóser Soma Mamagésa, és igen, vannak benne túlírt, modoros vadhajtások, de ha az egykori Ulpius-ház borzalmaiból indulok ki, ez egy jócskán kiemelkedő darabja az akkori kiadásoknak.
Lehet (nem, biztos, hisz már ezerszer bebizonyosodtt), hogy én vagyok haspók, de milyen élete és gyerekkora volt azoknak, akiket egy ilyen bekezdés nem szólít meg?
„Eladta a ráckevei telket, ahol embermagasságú paradicsomültetvény nőtt, keszeget sütöttünk paprikás lisztbe forgatva, nyársra tűzött főtt kukoricát. Kürtőskalács tésztáját kerti asztalon gyúrtok, napfényben kelt meg. Dédanyám vasból készült régi derelyeszaggatójával vágtuk hosszú csíkokra, olajozott sütőformára tekertük fel, tojásfehérjével kentük, fahéjas cukorba forgatva sütöttük tűz fölött. Fahéj és karamell illata szállt a Duna felett, szomszédok jöttek az orruk után, téptük együtt a forró édes tésztát.”
Szóval ennél a könyvnél igazán nem az a lényeg, hogy ettél-e már barheszt vagy maceszgombócot; hanem hogy jártál-e olyan zsúrban, ahol a pirosarannyal koronázott, karikára vágott kifliből készült szendvics volt a délután non plus ultrája.
Vagy hogy csocsóztál-e már a Szimpla kibelezett trabantja mellett, azt érezve, hogy véged van, olyan szerelmes vagy valakibe.
’80-as évek furcsa nyarait, gyerekkort megidéző, hóbortos felnőtteket szórakoztató írás ez.
De sajnos igaza van Nyáry Krisztiánnak, aki ezt írja a fülszöveges ajánlóban: „…nem ajánlom azoknak, akik ragaszkodnak a műfaji határokhoz, és nem kedvelik, ha egy regény hol zsidó életmód-tanácsadó, hol gasztrobiblia, hol szatíra, hol pedig elégia.” És valóban, az egyetlen dolog, amit a szövegfolyam írójának (vagy talán inkább szerkesztőjének) szemére tudok vetni, hogy csöppet csapongó, néhol meglódul alatta a meseszekér.
Több, mint chick-lit és gasztroregényke, de úgy két megállóval a Szépirodalom előtt leszáll.
Egyszer olvasós, de főzős-sütős ötleteteléshez lehet, hogy majd többször elővevős kötet. 3500 forintért borzasztóan erős túlzás, 790-ért viszont kedves kis ajándék volt ez a sorstól.
Figyelmeztetés: éhesen tilos!
A könyvet kedvenc bűnbarlangomban, a Könyvudvarban szereztem be.
Ide kattintva megrendelhető.