Ha egy végtelenül gonosz varázslat arra kényszerítene, válasszak a zene és az olvasás, a könyvek és a dalok közt, gondolkodás nélkül a zene mellett tenném le a voksomat.
Éppen ezért óriási ajándék, mikor nem kell választanom. Nem tudok nagyobb gyönyörűséget elképzelni egy gyerekkönyvnél, ami telis-tele van zenével! Nem, nem gyerekdalokról, ringatókról, altatókról van szó. Ez a könyv A Zenéről szól.
Tarr Ferenc jött, mesélt – és felrobbantotta a szívemet.
A Harmónia, a zenék birodalmába olyan szédítő mennyiségű munkát pakoltak, hogy azt sem tudom, hol kezdjem a bemutatását, anélkül, hogy lelőném a poént vagy túl sokat árulnék el.
Ebben a csodálatos könyvben minden szóra figyelni kell – sokuk éppen ezért nagy, vastagon szedett betűvel lett írva, hogy tudjuk, dolgunk van velük, és elolvashatjuk a színes margó rövid, érthető szómagyarázatait. Érdemes oldalra lesni, mert nemcsak azt magyarázzák el, mi az akkordmenet, vagy a tilinkó, hanem egy rakás híres zenészt is bemutatnak.
A könyv egyik legűberszuperszónikusabb része akkora, mint az ujjbegyem: egy bűvös qr–kód, ahol több száz hang vár minket! Nem csak az utunkba tévedő zenészektől hallgathatunk meg egy-egy híres dalt, de minden egyes furcsa nevű hangszer megszólal, ha megkeressük a könyvben jelölt számát a Zenetárban.
De qr-kód ide vagy oda, van még valaki, aki nélkül ez a minden apró ötletéig zseniális mese fele ennyit érne csupán: ő Baranyai (♭ ) András, aki fergeteges illusztrációkkal látta el a könyvet.
Az illusztráció esetében is érdemes minden részletre figyelni: főszereplőnk frizurájától kezdve a rendőrsapkák jelzésein át a közlekedési eszközökig.
No de a történet!
Melódia, (Minor királynénak és Major királynak csak Kottyapötty) Harmónia birodalmának hercegnője, ebben a csupa zene, csupa kaland történetben útnak indul, hogy megkeresse a saját hangját.
Már az út legeleje is egy elágazás, itt egyből döntenie kell, merre indul.
Folkia felé veszi az irányt, ahol a lakók “rém kedvesek, nagy szeretettel látnak mindenkit”, és ahol “borzasztó büszkék arra, hogy Harmónia négy tartománya közül övék a legrégebbi”?
Vagy Impró swingtől és jazztől pezsgő Kék Hangjegy Bárja felé veszi az irányt?
Esetleg Poppia ragyogó sztárvilága csábítja?
Vagy Klasszika kifinomult népe közt talál új otthonra?
„Azt is elismerem, hogy az a legnagyobb kincs, amikor rájössz, hogyan szól igazán jól a dallamod, amikor rájössz, mi a te zenéd, amitől úgy érzed, minden porcikád feltöltődik, és a világon semmi más nem számít. Szóval, amikor megtalálod a hangod. De tudod te is, hogy ez egy nagyon bonyolult dolog, és senki sem tudja pontosan, hogyan történik. Van, aki nem foglalkozik vele, és sohasem talál rá a hangjára, így nem is tudja, mennyi mindent vesztett. Van, akire csak úgy rátalál az utcán. Van, akinek egy villanás az egész, de van, aki egész életében a hangját keresi. Ez mindenkinek más. Ezért van, hogy mindenkinek a maga útján kell megtalálnia a hangját.”
Úgy szeretném kikotyogni, ki mindenkivel találkozunk majd a kalandos út során, de inkább csak annyit árulok el, hogy izgalomban, nevetésben és felfokozott érzelmekben nem lesz hiány! (Persze, abban sincs semmi kínos, ha te nem bőgöd magad rojtosra egy Örömóda-flashmob-on, nem lehetünk mind egyformák…)
De bármelyik tartományba húz is a szívünk – légy bár jazz-bolond, “metálos”, vagy kifinomult klasszikus-kedvelő -, ezért a könyvért mindnyájan egyformán rajongunk majd.
0-99 éves korig írnám fel receptre, de a Pagony Kiadó szerényen a 7-12 éves korosztályt jelöli meg célközönségnek. Én is amondó vagyok, minden kisiskolást el kell vinni Harmóniába!