Anyákat az irodalomba! | Linda Boström Knausgård: Isten hozott Amerikában!

Érdekes, hogy az irodalom tele van apákkal, de nagyítóval kell keresni az erős anya karaktereket és anya-lánya kapcsolatokat. Az, amit az "Isten hozott Amerikában" megmutat, szinte teljesen hiánycikk az irodalomban. Pedig égető szükségünk lenne a palettán húsvér, egyedi, színes, gondolkodó, komoly, kemény nőkre;valamint az anya-lánya kapcsolatok bonyolultságának ilyen ezerrétű mélységben való ábrázolására.Isten hozott, Linda Boström Knausgård! Jó, hogy jöttél!  ha a csend beszélni tudna Viszonylag korán megtanultam beszélni – és többé sosem hagytam abba. Szeretem a csendet, de azért legjobban mégiscsak beszélgetni szeretek, és ami a legrosszabb, hogy képtelen vagyok mit kezdeni a visszahúzódó, hallgatag emberekkel. Leginkább a csendes gyerekekkel nem tudok zöld ágra vergődni. Márpedig az "Isten hozott Amerikában" mesélője egy 11 éves kislány, Ellen, aki… nos, egyszerűen nem beszél. Magyarán minden az ellen szólt, hogy megszeressem, olvasás közben mégis ezerszer magamhoz öleltem…

Continue Reading

“Az ágy közös. A párna nem.” | Geir Gulliksen: Mielőtt elváltunk

Nem merültem nagyon bele a kutatásba a könyv elolvasása előtt, csak annyit tudtam, hogy norvég szerző írta, arról szól, hogy egy fickó a válás küszöbén elmeséli feleségének a szerelmük történetét. És nekem ennyi elég is volt ahhoz, hogy heteken át arra gondoljak, milyen jó lesz megvenni és - ha szerencsém van - egy szuszra befalni ezt a regényt. Csakhogy ezt benéztem.  Nulladik szabály, hogy ha E/1-ben mesélünk el egy történetet, olyan helyekről nem mesélhetünk, ahol nem vagyunk ott. Mivel Jon esetében ez a hely a felesége feje, tudjuk, hogy nem szarvashibáról, hanem egy érdekes, újszerű elbeszélői helyzetről van szó. És szükségünk is van valamiféle csavarra, hiszen nincs hétköznapibb történet annál, mint hogy egy házasság véget ér – mondjuk egy harmadik fél miatt. Ezerszer hallottuk már, legalább mondja valaki másképpen. Jon nem…

Continue Reading
Close Menu