Már épp Mészöly Miklós Filmje következett volna az agendámban, de gondoltam, ahhoz fel kell kötnöm a gatyámat, ezért kivételesen előre olvastam el a műről szóló részeket Szolláth Dávid monográfiájában.Szolláth egy ponton elkezdi alaposan összehasonlítani a Film sajátos elbeszélőjét ’Árnyas főutca’ mesélőjével. E fejezet pedig úgy felkeltette az érdeklődésemet, hogy még a Film elé betuszakoltam Márton László 1999-es regényét – és teljesen levett a lábamról, ami a lapokról visszaköszönt.Sosem találkoztam még hasonlóval sem. (Persze, találkoztam volna, ha korábban olvasom a Film-et, és az, aki ezt megtette már, nem fog visszahőkölni a látottaktól.)A kötet felütése egy doboz kiborított fénykép, melyekhez lehetséges életutakat, történeteket gyártunk: „Ez a történet egy fényképgyűjteményt idéz fel. A szerző eredeti célkitűzése az volt, hogy a képzelet munkája révén életre keltse a fényképeken látható arcokat, egyszersmind az elbeszélői önkény…