Ez aztán kóser! | Rubin Eszter: Barhesz

Minden ellenünk szólt.Az, hogy ez egy Ulpius-háznál megjelent regény;az ára (mert sok filléres szerelmem volt már, de még mindig valahogy gyanús, ha az ember 1000 forint alatt vesz nem antikvár könyvet).És a legsúlyosabb, legordítóbb ellenérv: a könyv 64%-os értékelése moly.hu-n.És ilyenkor jó, hogy az embert mégiscsak a vére hajtja, meg az ízlése, a saját ízlése és nem másoké. Mert hát gyerekek, ez a 64%-tól igen-igen messze van.     Az első pár oldalon, néhány szexuális értekezésnél valóban előjött a kóser Soma Mamagésa, és igen, vannak benne túlírt, modoros vadhajtások, de ha az egykori Ulpius-ház borzalmaiból indulok ki, ez egy jócskán kiemelkedő darabja az akkori kiadásoknak.Lehet (nem, biztos, hisz már ezerszer bebizonyosodtt), hogy én vagyok haspók, de milyen élete és gyerekkora volt azoknak, akiket egy ilyen bekezdés nem szólít meg?„Eladta a ráckevei…

Continue Reading

Repeta | Ételről, családról Jacky Durand regénye nyomán

Jacky Durand "Apám receptjei" című regényének főhőse egy francia vendéglő tulajdonosának és szakácsának fia. Életét átszövi az ételek iránti szenvedély. Ahogyan az én családomét is. Közös ételélmények végtelen sorát elevenítette fel számomra ez a könyv. Olvasás közben szinte végig párhuzamosan voltam két helyen, és örökké hálás leszek az együtt töltött időért. Két bejegyzés is született erről a könyvről: az egyikben igyekeztem magam a regényhez tartani, Repeta című írásomban pedig az ételről és a családomról mesélek kicsit.  gyerekkor „A mama minden vasárnap megkért, hogy szerezz be végre egy nagy tálcát, de te nem és nem, konokul ragaszkodtál a paellasütőhöz. >>Ez a mi piknikünk<< - nevetgéltél, és a vaslapon szolgáltad fel az osztrigát, a narancssalátát, a még ki nem hűlt kalácsot. (…) Magam előtt látom a >>vasárnapi pikniket<<. A mama törökülésben ül az ágyon,…

Continue Reading

Gasztrorgazmusok | Bíró Zsófia: A boldog hentes felesége

Nem hiszem, hogy Bíró Zsófia bennfenteseknek írta volna A boldog hentes feleségét, mégis így sikerült. Mer' azér' ennek az olvasmánynak a teljes megértéséhez nem árt, ha van bennünk legalább fogyasztói szintű gasztrobuzgalom és némi tirpákvér. Inzulinrezisztenseknek és vegántörekvőknek pedig egyenesen ellenjavallott. Nekem ebben annyi de annyi volt az ismerős - a cirkalmasan hömpölygő, hajszál híján nem túl írt mondatokban is családtagra ismertem; meg persze a kis magyar valóságos disznóvágásokban, meg az etetéssel szeretésben, és a szó szerinti ízőrületben is.És én otthon voltam, és gyerek voltam, és arra gondoltam, hogy ami számomra most még ennyire zsigerien érthető, abból az én (elbudaisodott) gyermekem egy árva kukkot nem fog érteni és érezni, ami valahol szomorú, valahol meg az egész annyira gáz is egyben, hogy talán jobb is, ha vélünk hal.  „Mert, ha nem tudnák,…

Continue Reading

Te ettél már könyvet? | Louisa May Alcott: Kisasszonyok | Könyvbár

Pest utcái közt bolyongva, a hetedik kerület gasztro-rengetegében megbújik egy csodavilág. Ez a Könyvbár&Restaurant. A név csak sejteti, mire számíthatunk odabent: itt ugyanis nemcsak a polcokon vesznek körbe minket könyvek; kedvenc olvasmányaink a tányérunkon landolnak!Fine dining – igen vagy nemA Könyvbár volt az első fine dining élményem.  (Azóta is utolérhetetlen.)Ismerem a magyaros ellenérveket: ha jó, miért nem sok? Ha nem sok, miért rohadt drága?Fanyalgóknak: addig fogsz azzal viccelni, hogy “nálunk az ilyet otthon elmosogatják”, míg nem tapasztaltad meg azt az élményt, mikor ízekkel laksz jól és telítődsz el. Óva intek minden kétkedőt, hogy “beebédeljen”, mielőtt ellátogat ide! Az évek során még egyszer sem sikerült három fogáson végig rágnom magam*, és nem a kisétkűségemről vagyok híres. (*mostanáig)Louisa May Alcott: Kisasszonyok Az étteremben helyet foglalva több lehetőségünk van:- választunk a csodálatos, kizárólag idényzöldségekkel dolgozó, évszakhoz igazított…

Continue Reading

Jeruzsálem szíve-lelke (hasa) | Yotam Ottolenghi – Sami Tamimi

„A jeruzsálemiek számára, akár arabok, akár zsidók, az egyedül étkezés gondolata rémisztő. Az evés ünnep, lakoma, ami az osztozásról, a vidámságról, bőségről és annak megosztásáról szól.”Imádom, amikor egy szakácskönyv sokkal több, mint egyszerűen receptek tára. Amikor olvasnivaló is egyben. Yotam Ottolenghi és Sami Tamimi közös könyve ilyen: káprázatos fotók, színes, illatos, zamatos életérzés; humoros történetek, történelemmorzsák – szinte megelevenednek az oldalak! Miközben lapozgattam, olvasgattam, újra meg újra felismertem, mennyire finnyás vagyok, bizonyos ízkombinációkat illetően mennyire elzárkózó. Ez a könyv – a maga természetességével – az én magyaros, sóst sóssal, édeset édessel gyomromat kibillentette a komfortzónájából. Van még mit gyakorolni, ami a nyitottságomat illeti, de ennél a könyvnél jobb gyakorlópálya alig akad. Mert ott van például a cékla, amiről mindig azt gondoltam, hogy imádom, pedig csak az üveges savanyúságból vontam le…

Continue Reading
Close Menu