Szülői felügyelet ajánlott | Stájn Emma: Kőbölcső

      Mikor megláttam a könyv beharangozóját és a témát, amivel foglalkozik - nevelőszülőség - és hogy a szerző többszörösen érintett - mert maga is nevelőszülő, illetve szociális szakember, gyermekvédelmi bizottság vezetője - szívből reméltem, hogy ez a könyv riportkönyv lesz, és alaposan letörtem, mikor megtudtam, hogy regényt kell várnom.Ekkor, bár szinte a megjelenése napján megvettem, azt is eltökéltem magamban, hogy tuti, rosszul lesz megírva. (Tudom, én, meg az első kötetes szerzőinkbe vetett bizalom...!) Ezt a szkeptikus hozzáállást Stájn Emma 2 és fél oldal után mintegy kikérte magának "majd ő jól megmutatja nekem" - és jól megmutatta. Gyönyörűen gördülő, éppen élvezhetően kacifántos mondatok hömpölygő sorain át kaptam egy történetet, ami tudtam, hogy meg fog ölni, de megállíthatatlanul olvastam volna, mind a 160 oldalt egyetlen benntartott levegővel. Mire rájöttem, hogy…

Continue Reading

Életünk katasztrófafilmje | David Grossman: Csak játszik velem az élet

nők Az elején kicsit zsúfolt a terep, kell némi idő, míg felismerjük a mesélőnket, és hogy azt a pár nevet a helyén tudjuk kezelni, de bele lehet jönni. Ha ez megvan, utána már csak az időben zötykölődünk egy keveset, de hamar helyére kerül minden, ígérem.Először a 90 éves, szerb-horvát származású Vera születésnapján vagyunk. Az őt körbevevő család kapott család – Vera ugyanis egy Tuvja nevű özvegyemberhez megy feleségül és az együtt töltött 34 év alatt a férfi családja az övé is lesz. Tuvja fiát Rafaelt, Vera pedig Ninát hozza magával a házasságba. A két gyermek alig tölt egy kis időt együtt, mielőtt Nina végleg megszökik családjától. Ez a kis idő mindenesetre elegendő ahhoz, hogy Rafael végérvényesen beleszeressen a lányba.Vera szerető, jó felesége volt Tuvjának, dacára annak, hogy örök életében egy…

Continue Reading

Repeta | Ételről, családról Jacky Durand regénye nyomán

Jacky Durand "Apám receptjei" című regényének főhőse egy francia vendéglő tulajdonosának és szakácsának fia. Életét átszövi az ételek iránti szenvedély. Ahogyan az én családomét is. Közös ételélmények végtelen sorát elevenítette fel számomra ez a könyv. Olvasás közben szinte végig párhuzamosan voltam két helyen, és örökké hálás leszek az együtt töltött időért. Két bejegyzés is született erről a könyvről: az egyikben igyekeztem magam a regényhez tartani, Repeta című írásomban pedig az ételről és a családomról mesélek kicsit.  gyerekkor „A mama minden vasárnap megkért, hogy szerezz be végre egy nagy tálcát, de te nem és nem, konokul ragaszkodtál a paellasütőhöz. >>Ez a mi piknikünk<< - nevetgéltél, és a vaslapon szolgáltad fel az osztrigát, a narancssalátát, a még ki nem hűlt kalácsot. (…) Magam előtt látom a >>vasárnapi pikniket<<. A mama törökülésben ül az ágyon,…

Continue Reading

Anyákat az irodalomba! | Linda Boström Knausgård: Isten hozott Amerikában!

Érdekes, hogy az irodalom tele van apákkal, de nagyítóval kell keresni az erős anya karaktereket és anya-lánya kapcsolatokat. Az, amit az "Isten hozott Amerikában" megmutat, szinte teljesen hiánycikk az irodalomban. Pedig égető szükségünk lenne a palettán húsvér, egyedi, színes, gondolkodó, komoly, kemény nőkre;valamint az anya-lánya kapcsolatok bonyolultságának ilyen ezerrétű mélységben való ábrázolására.Isten hozott, Linda Boström Knausgård! Jó, hogy jöttél!  ha a csend beszélni tudna Viszonylag korán megtanultam beszélni – és többé sosem hagytam abba. Szeretem a csendet, de azért legjobban mégiscsak beszélgetni szeretek, és ami a legrosszabb, hogy képtelen vagyok mit kezdeni a visszahúzódó, hallgatag emberekkel. Leginkább a csendes gyerekekkel nem tudok zöld ágra vergődni. Márpedig az "Isten hozott Amerikában" mesélője egy 11 éves kislány, Ellen, aki… nos, egyszerűen nem beszél. Magyarán minden az ellen szólt, hogy megszeressem, olvasás közben mégis ezerszer magamhoz öleltem…

Continue Reading
Close Menu