Vegyük komolyan a kamaszainkat! | Mucha Dorka: Nincs idő

Vénségemre is mai napig kutatom és olvasom a gyermek-és ifjúsági könyveket, pedig nem vagyok sem szülő, sem pedagógus. De nem győzöm hangsúlyozni, mennyire fontos szegmense ez az irodalomnak és mennyire piszok nehéz jól csinálni: hogy egy kamasz magára találjon odabent, és 10-15 évvel később is emlékezzen arra, amit olvasott; vagy rázós helyzetben eszébe jussanak innen-onnan mondatok. Hogy azon rágódjon, mit tenne Boleyn Anna, nem pedig azon, mit venne fel Kendall Jenner. És hogy megtanulják azt az egyszerű igazságot, hogy aki szeret, az nem bánt. (És pont. Nincs ha vagy de.)Sokszor beszélek a bántalmazás különböző formáiról, és arról is, mennyire fontosak azok az ifjúsági regények, amik nem nézik hülyének afiatal olvasót, mernek komoly témáról írni, és közben hiteles hangon szólalnakmeg. Mucha Dorka első ifjúsági regénye, a Nincs idő ezen vesszőparipáim gyűjtőhelye, naná,…

Continue Reading

18+-as valóságok | Két könyv a bántalmazás természetéről

Hercsel Adél: Láthatatlan pokol Túléléstörténetek a családon belüli erőszak hőseiről  Valamiért nagyon vagányan vágtam bele Hercsel Adél könyvének olvasásába és fogalmam sincs, miért gondoltam, hogy majd pont egy riportkönyv kerüli el a kínzó részleteket és a beszámolók majd csak finoman utalnak a bántalmazás horrorisztikus részleteire. Néhányszor, mikor idézni szerettem volna, két dolgon gondolkodtam el:Egy, hogy kell-e ezzel sokkolnom azokat, akik beleszaladnak az idézetekbe. A másik, hogy vajon pipáljam-e a felnőtt tartalom rubrikát.  És ez a második kérdés elborzasztott. Hogy rengeteg, rengeteg, elképzelhetetlenül sok gyerek vagy felnőtt (igen, férfiak is, nem csak nők) ebben a pillanatban, ahogy ezt írom, és ahogy te olvasod, épp a 18 éven felülieknek sem ajánlott valóságot élik át az otthonaikban. A valóságot mégis hogyan címkézzük fel?…„Emlékszem, egy keddi nap volt, ültem a fotelben, és néztem a Kisfilmek a…

Continue Reading
Close Menu