Aki az elmúlt években látott Libri-sikerlistát, annak szinte biztosan nem kell bemutatnom Féder Márta munkásságágát.
Ha az alkotásairól van szó, a “Ne ítélj meg könyvet borító alapján!” mondást kénytelenek vagyunk sutba dobni: borító alapján ítélünk és ellenállhatatlanul vásárolunk is.
A Libri Kiadói Csoport grafikusa képek helyett ezúttal szavakkal mesélt nekünk magáról és borítótervezői mivoltjáról.
Milyen volt a kis Féder Márta? Rajztehetség, művészlélek, könyvmoly…? Honnan indultál?
Már gyerekkoromban is nagyon vizuális típus voltam, szerettem rajzolni, festeni, alkotni és a képekben gyönyörködni. Erősen kötődtem a mesekönyvekhez is, sokat forgattam a szépen illusztrált köteteket. Nagy kedvencem volt a Bozena Truchanowska-féle Hamupipőke vagy Lev Tolsztoj meséi Alojz Klimo rajzaival.
Az irodalom és a könyvek szeretete azóta is tart, nekem felnőttként is nagyon fontos szempont maradt, hogy egy könyv tárgyként milyen hatással van rám.
Ugyan rajztehetségnek nem nevezném magam, de az alkotás, a képzőművészet szeretete is meghatározta a fiatalkoromat. Végül pedagógiát tanultam, és egy rajztanári diplomával a kezemben egy kulturális intézményben, a Marczibányi Téri Művelődési Központban lettem grafikus.
Emlékszel az első általad tervezett borítóra? Milyen út vezetett az első megbízásodig?
2001-ben itt, Marczibányán tervezhettem életem első könyvborítóját, egy gyönyörű gyerekrajz felhasználásával, a Magyar Drámapedagógiai Társaság “Drámajáték óvodásoknak” című könyvéhez.
Ugyan most visszanézve lennének kritikus megjegyzéseim az akkori önmagamhoz, de arra mindenképpen ösztönzött ez a megbízás, hogy fontos a folyamatos szakmai fejlődés, ezért el is végeztem néhány szakirányú – tervezőszerkesztő, tipográfus – tanfolyamot.
2015-ben csatlakoztam a Libri Kiadói Csoport grafikai csapatához. Eleinte a kiadó reklám- és marketinganyagait terveztem, aztán egyre több könyv borítómunkálataiba is belefolyhattam, mindeközben elsajátítottam a könyvekkel kapcsolatos speciális szakmai tudást is. Előbb a külföldi borítók kreatívjainak magyarítása, illetve gyerekkönyvek borítóinak tervezése volt a feladatom – készen kapott illusztrációkkal, kreatívokkal dolgoztam, aztán lassacskán én is elkezdtem saját borítóterveket készíteni.
Hogyan kell elképzelni egy munkanapodat?
Mivel a kiadói csoport grafikusaként dolgozom teljes állásban, általában az irodában töltöm a napjaimat, viszont jelenleg a vírushelyzet miatt – ahogy a többi kollégám is, úgy én is – otthoni munkavégzésre álltam át.
Folyamatosan dolgozom, általában 5–10 könyvborítón párhuzamosan.
Van olyan könyv, amit még csak olvasok, van, amihez inspirációt, képanyagot gyűjtök.
Van amihez festek vagy rajzolok, illetve szerkesztőkkel egyeztetek, kiterített borítót, táblaborítót, előzéket, címnegyedet készítek, vagy leadom a kész anyagot a nyomdának, oromszegőt, jelzőszalagot választok. Szóval nem unatkozom.
Te minden esetben elolvasod a könyvet, amihez a borítót készíted? Mi a tervezés menete olvasatlan könyv esetében?
Igen, a legtöbbször igyekszem elolvasni a könyvet, ha módomban áll, hiszen a tervezéshez elengedhetetlen, hogy a szöveget ismerje az ember.
Előfordul, hogy a borító tervezése még a szöveg véglegesítése előtt elkezdődik (például mikor nem készült el a fordítás, vagy a szöveget még szerkesztik), de ilyenkor is valamilyen formában megkapom a könyv összefoglalását és/vagy egyes, már olvasható részleteit.
Persze vannak olyan könyvek is, ahol ez nem szükséges, mert a brief (rövid kivonat – a szerk.) hangsúlyosan egy megadott kép felhasználását kéri a könyv témájából adódóan, de én akkor is szívesen belenézek a szövegbe, hiszen adhat segítséget a tervezéshez. Az egyetlen hátráltató tényező az idő, mert abból legtöbbször nem áll rendelkezésre végtelen mennyiségű, de szerencsére elég gyorsan olvasok.
Ki tudnál emelni a sokaságból egy olyan borítót, ami valamiért különösen fontos a szívednek?
A saját munkáim közül nehéz kiemelni egyet, hiszen külön-külön mindegyiket fontosnak tartom különböző okokból.
Vannak olyan borítók, amelyeket az olvasók nagyon szeretnek és számos pozitív visszajelzést kaptam már kifejezetten a borítókreatív kapcsán, mint például Delia Owens Ahol a folyami rákok énekelnek című könyvének borítója vagy Margaret Atwood MaddAddam-trilógiája és Az ehető nő című regényének borítója.
Volt, ahol a tervezési folyamat volt nagyon izgalmas, mint Albert Camus életműsorozatának kitalálása,
de nagyon szerettem dolgozni Deborah Feldman Unortodox című könyvén is, ahol végül a saját grafikámmal készült terv lett a befutó.
Joanne Ramos:A Farm és
Golnaz Hashemzadeh Bonde: El kell mondanom borítói is közel állnak a szívemhez.
Olyan is előfordul, hogy a tervezés folyamatában a szövegek hatására kedvelem meg a szerzőt, majd a kész borítóról tőlük kapok pozitív visszajelzést – így volt ez például Péterfy-Novák Éva vagy Babarczy Eszter könyveivel kapcsolatban.
De persze hosszú lenne ez a lista, nem is sorolom tovább.
Vannak példaképeid/példamunkáid?
Ez nehéz kérdés, hiszen szakmai ártalomként vagy munkaköri kötelességként sok-sok borítóval (hazaiaknál és külföldiekkel egyaránt) találkozom, és azt kell, hogy mondjam, rengeteg kiemelkedően jó, bátor, izgalmas munkát látok nap mint nap. Így aztán elég nehéz lenne kiemelni egyet.
Mit javasolnál azoknak, akik kacérkodnak a borítótervezői pálya gondolatával?
Mivel a könyvborítók tervezése egy nagyon izgalmas és speciális területe az alkalmazott grafikának, ezért azt gondolom, hogy aki ezzel szeretne foglalkozni, annak biztosan kell, hogy legyen a grafikusi szakmához megfelelő előképzettsége és tapasztalata. Hiszen itt a művészi vénán, rajztudáson és a kreativitáson kívül szükséges az olvasás szeretete, jó szövegértési és elemző képesség, művészeti, esztétikai, tipográfiai, színtani ismeretek, a számítógépes grafikai programok biztos kezelése, megfelelő nyomdai háttérismeret, és még sorolhatnám…
Nagyon fontos az is, hogy egy-egy könyv borítójának tervezésekor rengeteg elvárásnak és szempontnak kell egyidejűleg megfelelni, hiszen egy ténylegesen megjelenő könyvnél az olvasó először a borítóval találkozik.
Egészen más az, amikor az ember nem élesben tervez, akkor sokkal szabadabban kísérletezhet, megmutathatja a saját művészi stílusát, akár azt, hogy személyesen mit gondol vagy hogyan érez az adott könyvvel kapcsolatban.
De egy kiadásra váró könyv borítótervezési folyamatában ezek a saját irányok ritkábban érvényesülhetnek, ilyenkor több, a könyvön dolgozó szakember (szerző, szerkesztő, kiadóvezető, PR-es, marketinges, kereskedő) kéréseit, elképzeléseit igyekszünk ötvözni, illeszkedve a könyv műfaji sajátosságaihoz, figyelembe véve az adott célközönség preferenciáit, hogy a lehető legjobb tervet tudjuk megalkotni.
Én az esetek nagy részében nem a saját alkotásaimmal dolgozom, hanem megpróbálom megtalálni az adott könyvhöz leginkább passzoló fotót, képet, grafikát, műalkotást, aztán az ahhoz hangulatban jól illő színt, illetve a megfelelő tipográfiát a szerző és a cím megjelenítésére, ami így első hallásra nem hangzik bonyolultnak, mégis nagyon komoly munka van abban, hogy végül a sokféle elvárásból igényes könyvborítók szülessenek.