"Valahányszor visszautasították egy novellámat, önvígasztalásul írtam egy mesét.”
Nem Mészöly Miklós volt az egyetlen, akit a kor arra „kényszerített”, hogy meséket írjon.
Egyesek úgy hazataláltak ebbe a műfajba, hogy ma már el sem hinnénk róluk, hogy nem így kezdték, pedig Csukás Istvánt például egyenesen győzködni kellett, hogy gyerekeknek írjon, méghozzá éveken át!
Ezzel a jelenséggel végül mindenki nyert:
a cenzúra keze nem ért el a gazdag szimbolika felfejtésig;
az író – ha nem is felnőtteknek szóló nagyregényt vagy verset szerzett, de – alkothatott;
mi magyarok pedig irigylésre méltó, kiváló gyerekirodalmi művekkel büszkélkedhetünk.
Persze az is igaz, hogy ennek köszönhetően meséink, gyerekverseink és a felnőtteknek szóló irodalom között viszonylag könnyű az átjárás.
„Mintha a meséim nem is mesék lennének, a szó klasszikus gyermekirodalmi értelmében, hanem felnőtteknek szóló történetek”
– ismerte fel maga Mészöly is egy Szigeti Lászlóval folytatott beszélgetésben.
A legteljesebb Mészöly-mesegyűjtemény is a „történetek kicsiknek és nagyoknak” alcímet viseli.
A Mesék című kötetet Szenes Zsuzsa gyönyörű, sokunkban nosztalgikus érzéseket ébresztő illusztrációi gazdagítják.
Ez az 1998-as kiadvány az életmű legfontosabb meséit tartalmazza. A teljességre Thomka Beáta (irodalomtörténész) szerkesztése a garancia.
De hogyan olvasunk Mészöly-mesét?
Megvan a helye a mai modern meséknek; és pedagógiai szempontból fontos szerepe van 2-5 éves korban azoknak a (nyelvezetében is) egyszerű történeteknek, melyek 1-3 oldalon át csak egy-egy napot vagy hétköznapi eseményt (például reggeli készülődést, felöltözést és elindulást, egy napot az oviban, vagy egy étkezést) dolgoznak fel.
De a Mészöly-mesék egy – a mai gyerekirodalmunkból kikopni látszó – világot elevenítenek fel tartalmilag és nyelvileg is, amit – körülbelül 5 éves kortól – érdemes vissza-visszacsempészni a felolvasásba.
A kötet felosztása (Reggel-Délben-Este) figyelmeztet arra, hogy nem csak esti mese létezik a világon; ezeket a meséket is olvashatjuk úton-útfélen, várakozás közben, délutáni csendespihenők mellé is.
Kívánom, hogy ezzel a ma már csak könyvtárakból beszerezhető kötettel töltsön el minden felnőtt egy pár hetet – akár gyermek nélkül is. Végül is Mészöly sem maradéktalanul nekik írta őket.
Tovább megyek; ezek a szövegek egy olyan területen is felhasználhatóak, amelyre Mészöly biztosan nem gondolt (hisz akkoriban még nem gondolhatott), és amelyben Polcz Alaine manapság biztos gyönyörűségét lelné: avagy egy-két mese tökéletesen alkalmas lehet irodalomterápiás foglalkozás szövegeként.
Közel 3400 oldal levél, novella, regény, mese, vers
– 2 zseniális hangjáték
– a Szolláth Dávid-monográfia
– egy nagyinterjú
– egy dokumentumfilm a pályatársakkal
– egy megható kiállítás
Ez hát a “Mészöly100 – nem középiskolás fokon” projekt mesés befejezése.