A (külföldi) szórakoztató irodalom gyakran mutat be azonos nemű párokat,
én a Pride Hónap apropóján a szépirodalmi olvasmányaim közül csemegéztem – hátha valamelyik történeten keresztül annak is kedve támad adni egy esélyt, aki eddig nem tette volna.
ÚTMUTATÓ
Elöljáróban felmerülhet a kérdés: hogyan olvassunk LMBTQ-regényeket?
Ez egyszerű! Ahogyan unikornisos fantasyt, bolygómegmentős sci-fit, vagy heteró párok románcát.
Moskát Anita, író, a napokban elgondolkodtató insta-posztban hívta fel a figyelmet valami igazán fontosra ezzel kapcsolatban:
“Ha annak sincs célja, hogy heteró kapcsolat szerepel egy történetben, miért kellene céllal ábrázolni egy meleg szerelmet? Ha célt várunk el ezektől a szálaktól, akarva-akaratlanul is a heteró szereplőket állítjuk be “alapnak”, és bármi más identitásnak vagy orientációnak csak a művészi cél érdekében adunk zöld utat.
És nem hiszem, hogy magyaráznom kell, ez miért problémás. Ha >>love is love<<, akkor pont az a lényeg, hogy ne legyen ennek különösebb művészi jelentősége, csak megtörténjen, ahogy az életben is megtörténik. Hogy a könyvszereplőnél se az számítson, hogy kit szeret, vagy milyen az identitása, hanem csak feltétel nélkül önmaga legyen.”
(részlet a bejegyzésből)
Íme hát az LMBTQ+ olvasmányaim egy része, melyektől az elmúlt években a legtöbbet kaptam:
NÁDASDY ÁDÁM:
Vastagbőrű mimóza és Szakállas Neptun
Listám egyetlen magyar “indulója” a kedvenc kortársam, Nádasdy Ádám költő, nyelvész, műfordító, az ELTE Angol tanszékének professzora.
Iszom szavait, ha nyelvészetről van szó; izgatott kíváncsisággal várom, ha színházban hallhatom a szövegeit; a versei a bőröm alá másztak – és nem fogjátok elhinni, a fickó prózában is remek.
A vastagbőrű mimóza – Írások melegekről, melegségről című kötet az alkotó 1995 és 2014 között született tárcáinak egy csekély részét tartalmazza.
A nemrégiben megjelent A szakállas Neptun pedig Nádasdy első novelláskötete. Ez utóbbit egyelőre vakon, de így is bombabiztosan ajánlom a többi mellé.
SARAH WINMAN: BÁDOGEMBER
Sárgaöves LMBTQ+-olvasók számára kezdetnek tökéletes lehet ez a szépirodalmi csemege, viszonylag finoman jelenik meg benne a férfiszerelem, valami gyönyörűbe csomagolva. Szerintem ugyanolyan messze van a rosszul megírt könyvtől, mint a “briliáns mesterműtől”, mégis úgy éreztem, nélküle nem lenne teljes a lista.
“Soha nem éreztem jobban önmagamnak magamat. Vagy jobban összhangban azzal, ami vagyok, és amire képes vagyok. Egy pillanatnyi valódiság, amikor a sors és a terv egybeesik, és nem csak lehetséges minden, hanem karnyújtásnyira is kerül. És szerelmes lettem. Őrülten, részegítőn. Azt hiszem, talán ő is. Csak egy pillanatra. De sohasem tudtam meg biztosan.”
A 21. század Kiadónál megjelent kötet utolsó példányai most – akár a képre kattintva –
30% kedvezménnyel szerezhetőek be a kiadó webáruházából.
TAYLOR JENKINS REID: Evelyn hét férje - A hírnév ára
Az ember azt hihetné, hogy egy szezációhajhász chick-littel van dolga, de az Evelyn hét férje – mint a Taylor Jenkins Reid-regények általában – csak látszólag felszínes, valójában nagyon is mélyre megy.
A mélyszegénységből induló Evelyn Hugo egészen kislánykorában eldönteni, hogy hollywoodi sztár lesz, és ezért akármekkora árat hajlandó fizetni. A hét férj egy-egy lépcsőfokot is jelent Evelyn évtizedeken át tartó, fényűző karrierjében.
Számomra nemcsak azért lett fontos olvasmány, mert brilliánsan mutatja be, milyen döntések elé állíthatott évtizedekkel ezelőtt egy hírességet az, ha a saját neméhez vonzódott,
hanem azért is, mert húsbavágóan érthetővé teszi, milyen az, ha a hét férj egyikének (aki – tovább bonyolítva a helyzetet – maga is ünnepelt filmcsillag) olykor-olykor eljár a keze. Szóval emberileg jócskán tartogat tanulnivalót ez a lebilencselően érdekes regény.
NAOMI ALDERMAN: ENGEDETLENSÉG
Alderman regénye a 21. Század Kiadó
KULT-sorozatát gazdagítja, nem is akárhogy!
Az írónő mesterien bánik a szavakkal, története szálaival és a szereplőivel.
Főszereplőnk, a harminckétéves Ronit Krushka két halmozottan hátrányos állapotot mutat be, ugyanis egy ortodox zsidó családból származó leszbikus nőt ismerhetünk meg személyében.
Ronit nemcsak zsidó gyökereinek, hanem londoni gyökereinek is igyekszik hátat fordítani, mikor Amerikába költözik. Hosszú évek múltán apja temetésére érkezik vissza szülővárosába, ahol számtalan nehézséggel kell szembe néznie. Többek közt azzal, hogy unokatestvére, Dovid, aki az idők során a közösség rabbija lett, Ronit kamaszkori szerelmét, Estit vette feleségül.
Ronit kacskaringós útkeresése közben alapos bepillantást nyerünk az ortodox zsidó hagyományokba is. Esti és Ronit – engedetlenségükben – nem kevés gondolkodnivalót adnak nekünk Istenről, a házasság szentségéről, hagyománytiszteletről, lojalitásról, kötelességről, szabadságról, szerelemről. Vegyünk leckéket ebből a könyvből (is)!
“Közben Isten is eszembe jutott. Már jó ideje nem gondoltam Rá, de ekkor eszembe jutott a hangja. Arra gondoltam, milyen különös, hogy tehet az ember bármit, de ha egyszer már hallotta a hangját, akkor az továbbra is ott fog duruzsolni a fülébe a maga megfoghatatlan bizonyosságait és elfogadhatatlan magyarázatait.”
ANDRÉ ACIMAN: Call Me By Your Name
Na ha létezik irodalmi élmény, amit óriási kár szűklátókörűség miatt kihagyni, az minden bizonnyal a Call Me By Your Name!
Reszketve féltem a szavait a fordítástól, de a moly.hu értkeléseit elnézve nem érkezik rá panasz. (A Szólíts a neveden-t Szigethy-Mallász Rita magyarította, és az Athenaeum Kiadó adta ki 2018-ban.)
Bár én általában halálra szoktam unni, míg a romantikus olvasmányaim szereplői összejönnek, itt egyáltalán nem érdekelt, mennyit kell várni, vagy mennyire kevés jut belőle, mert pont ez a folyamatos bizonytalanság, kamaszos “szenvelgés” tette olyan megkapóvá és hitelessé számomra az elbeszélőnket. Szépirodalom volt a legjavából.
A (finoman szólva) lassú haladású, de briliáns színészi játékban gazdag filmet szigorúan olvasás után ajánlom, mikor már mindenünkkel szeretjük a történetet és a szereplőit.
SETH KING: LIBERTY
Témánkban a legnagyszerűbb kötetet hagytam utoljára.
A 17 éves August és Corey egy “átnevelő terápián” ismerik meg egymást és szeretnek egymásba. Mivel a szerelmüket teljesen titokban kell tartaniuk, éjszakánként át-átosonnak egymáshoz. Ilyen lopott órákból áll össze a nyaruk, melynek végén úgy döntenek, szeretnének végre egy szabad estét együtt tölteni: csókolózva, kézenfogva, felszabadultan táncolva (tudjátok, úgy, ahogy csak mi engedhetjük meg magunknak…) ezért elhatározzák, hogy ellátogatnak a Liberty nevű, melegek számára fenntartott szórakozóhelyre.
A regény ezen a helyszínen kezdődik, Seth King pedig nem spórol az izgalmakkal: az első fejezet végén eldördül pár lövés, a fiatalok a szórakozóhelyen ragadnak egy ámokfutóval.
Ezután két síkon szalad a történetünk, felváltva állnak össze a Liberty-ben töltött éjszaka fojtogató képkockái és a fiúk nyarának története.
Túlzás nélkül állíthatom, hogy a “szeretet” “elfogadás” “egyenlőség” “ember” “empátia” szavak soha többé nem csengenek már üresen és soha többé nem jelentik ugyanazt nekem, mint a könyv olvasása előtt.
Olvassatok,
hallgassátok és halljátok meg az emberek történeteit,
és ne csak júniusban legyetek jófejek! 🙂