Hogyan találtál rá az irodalomterápiára?

Kilógok a sorból, mert nem biblioterapeuta vagyok, hanem coach, aki lelkes könyvmoly is. Már régóta érett bennem valami olyan fejlesztő, önismereti dolog, ami az olvasásra épül, és egyszercsak kigyulladt a fejem fölött a lámpácska, és létrejöttek az önismeret történetekkel workshopok, amik történeteket ötvöznek a coachinggal. Nem is feltétlenül a szövegeket használom, hanem a történetek bizonyos aspektusait kicsit továbbgondolva, keretként, amik segítik a csoportkohéziót, valami már ismerthez nyúlnak és egyfajta biztos támpontot adnak, amiből ki tudunk indulni.

Hogyan lettél (biblio)terapeuta?

Lelkigondozó szakra készültem, ami nem indult, így belevágtam a coachingba (annak ellenére, hogy azt se tudtam, mi az). Aztán annyira megszerettem ezt a módszert, vagy inkább nevezzük szemléletnek – hogy nem kell tanácsot adnom, nem kell rávezetnem senkit semmire, nem kell jobban tudnom nála, hogy mi a megoldás. A coaching arról szól, hogy elkísérjük az ügyfelet egy kis szakaszon az útján – nem megyünk bele a múltba és a problémába, hanem előrevivő kérdéseket teszünk föl neki és a jövőre, megoldásra koncentrálunk. Elfogadjuk az ügyfél megéléseit, empatikusan meghallgatjuk és tükröt tartunk nekik. Ezt a megközelítést használom a workshopjaimon is.

Egyéni vagy csoportos foglalkozásokat tartasz?

Nagy rajongója vagyok a csoportoknak, mert nagyon érdekes szerintem az, hogy a résztvevők hogyan tudják egymást támogatni, előrevinni (kérdésekkel, elfogadással, szeretettel). És sokszor én lepődök meg a legjobban, hogy egy csoportban elvégzett feladat, ahol a résztvevők reflektálnak egymásra, milyen komoly felismeréseket hoz számukra.

Persze az egyéni coachingokat is nagyon szeretem, illetve az önismeret történetekkel workshopoknak is van egyéni változata, hogyha valaki úgy érzi, hogy hasznosabb, biztonságosabb neki négyszemközt végigmenni a gyakorlatokon. Ezeknek is megvan a varázsa, ilyenkor jobban rá tudok koncentrálni egy emberre, és tisztábban látom, hogy mi történik benne, merre haladunk.

Van kedvenc foglalkozáson használt írásod?

Szándékosan olyan történeteket választok, amiket mind nagyon szeretek: Harry Potter, Gyűrűk ura, Északi mitológia, Csodaidők, mert ezekkel jobban tudok dolgozni, mint olyasmivel, amit kevésbé ismerek/szeretek. A legkedvencebb kedvencem a Teszlek Süveg dala és a házbeosztás, hiszen köztudott (legalábbis Panka óta), hogy a HP házak a legmegbízhatóbb személyiségtipológia! 

Mit szeretsz a legjobban ebben a hivatásban?

A legkedvencebb része számomra az, amikor X idő után valaki újra felkeres, csak azért, hogy elújságolja, hogy merre/hogyan haladt az élete a beszélgetésünk, vagy a foglalkozás hatására.