A napokban – az olvasás mellett – az foglal le, hogy lesem, ahogy végigsüvített a #karanténsztori hashtag az Instagramon.
Teljesen véletlenül láttam meg egy ismerősömnél, hogy átterjedt moly.hu-ra és Facebookra is. Mire ő megosztotta a saját képét, már nem is tudta, hogy a forrás egy ismerőse volt… történetesen én.
A karanténsztori hatalmasat ment,
négy nap leforgása alatt több, már közel 200 könyvkupac készült, melyeknek a címei mind a jelenlegi állapotunkra rímelnek.
Honnan az ötlet?
Mielőtt learatnám a babérokat és elfoglalnám méltatlan helyem a trónon, beszéljünk az előzményekről. Legelőször egy Phil Shaw nevű fickó fotója járta körbe az internetet,
ezen felbuzdulva a Magvető munkatársai saját polcukon lévő Magvetős könyveikből kezdtek el karanténmeséket alkotni. (Egyik zseniálisabb, mint a másik!)
A dolog lényege, hogy az egymásra halmozott könyvgerincek egy történetet, mókás párbeszédet adnak ki.
Persze azonnal nézegetni kezdtem a saját polcom,
és bár nem törtem magam, hogy történetté álljanak össze, minden felhalmozott cím a jelenlegi lelki állapotunkra és erősen korlátolt helyzetünkre rímelt.
Majd a képem megosztása után, este 10 óra tájban aludni mentem, és én lepődtem meg a legjobban, hogy másnap hány üzenetet és megjelölést kaptam – a #karanténsztori gyűrűzni kezdett.
Nem válik unalmassá?
Annyi féle megoldás létezik, hogy a többszázadik kép után is magabiztosan mondhatom: nem.
A #karanténsztori hashtag használói ugyanis nagyon vegyes társaság.
Volt, aki „folyamatábrát” készített a könyvekből – az „Érezd magad istenien!” című könyvtől a „Mindjárt megőrülök!”-ön át jutottunk el a „Szürrealizmus”-ig.
Sokan pedig a pszichológiai témájú – és című – könyveiket tornyozták fel, a fejlődés, befelé (és felfelé!) figyelés lehetőségére hívva fel a figyelmet.
A konyvmolyklubfuggoknek instagram oldal könyvtornya kizárólag Jókai-kötetekből áll, és jelentem, működik!
Az egyik személyes kedvencem lett a könyvesblogger, szofisztikaltmacska rímekbe szedett karanténsztorija.
És jócskán épültek bábeli tornyok is: eddig német, francia, és angol nyelven.
Az instagram kismamái sem tétlenkedtek, kezdenek terjedni a kifejezetten gyerekkönyvekből álló karanténsztorik;
de eszméletlen meghatók vagy épp szórakoztatóak tudnak lenni a családi állapotokat tükröző könyvkupacok is, mint például modernmommy.blog.hu instagram felhasználóé, ahol előkelő helyet kapott a
„Hát persze, hogy iszom!!!” című könyv.
A hatás
Bár végtelenül jólesik, hogy az instagram követőim száma a napokban átlépte az egykor elképzelhetetlennek tűnő 1000 fős határt, a #karanténsztori hastagnek nem ez a legfőbb személyes hozadéka. Felemelő érzés látni azt, hogy szó szerint megmozdultak rá az emberek – kiszakadva abból az állapotból, amibe a jelenlegi helyzet kényszerített bennünket.
A #karanténsztori alaposan átmozgatott mindannyiunkat:
a könyvespolcot pásztázó szemeink az agytekervényeket,
majd kar-láb-popsi, ahogy nyújtózkodva vagy guggolva összeszedjük és egymás tetejére halmozzuk a könyveket.
Felszabadulnak a kreatív energiák, míg elkészítjük a legjobb beállítású fotót, és szöveggel látjuk el a megosztáshoz.
És rengeteg olvasót össze is hoz a virtuális térben – izgatottan várjuk az új alkotásokat, azt, kinek milyen cím jut eszébe – és végre, végre egy kicsit kacagunk.
A kihívás legkényelmetlenebb része, hogy a gondosan összeválogatott könyveket vissza is kell pakolni a helyükre.
Kivéve persze, ha a tornyodat olyan helyre építetted, ahol nem zavar sok vizet, és olyan bíztató címekből áll, mint az enyém. Nálunk most a nappali dekorációja marad… Egészen addig, míg „ez is elmúlik”. Addig is „reméljük a legjobbakat”.
Köszönöm, hogy ennyien és ilyen lelkesedéssel vesztek és vettetek részt ebben a mókában!