Védőbeszéd | Vi Keeland: All grown up
„Jézusom, te ilyeneket olvasol?” – merülhet fel a döbbent kérdés.Aha, ilyeneket is. Miért, mit vártál, minek van hálószoba a blogon? Hát ezeknek a kockahas (vagyis esetünkben most épp kockahát) olvasmányaimnak!Igazából sosem értettem a felhajtást a téma körül. Miben különbözik ez attól, hogy valaki egy tál popcornnal megnéz egy jó rom-komot a Netflixen? illik, nem illik? A kedvemtől függ, hogy szoknyát vagy nadrágot viselek; hogy édeset vagy sósat ebédelek-e. Színházban nemcsak öt órás József és testvéreit nézzük meg, hanem elmegyünk a Jurányiba kacagni a Férfiak szexuális világán. (És még egyszer. És még ötször. Jaj, de hiányzik nekem!)Szóval az én irodalmi szendvicsem sem lehet mindig egy Márquez és Ulickaja közé szorított Grecsó, na. Ahogy más krimivel vagy épp gyerekkönyvekkel szusszan egyet (mert egy olvasó ugye nem áll meg, pihenés közben is olvas, csak épp mást),…