Osztom az Észt | Az Észt Intézet Breviárium-sorozata

Mindig mondtam, hogy könyves környezetben dolgozni valóban édeni … csak az almafához vagy kötözve, folyamatos kísértésben!A szokásos hétfő reggeli könyvtári program (visszahozott könyvek polcra rakosgatása) közben láttam meg Maarja Kangro Breviárium kötetét, és kiderült, hogy egy kiadói sorozat egyik darabját tartom a kezemben – naná, hogy akkor már összeszedtem a társait is!Ezekkel a zsebkönyvekkel (is) töltöttem január első két hetét.Az Észt Intézet valamint a Pluralica Kiadó gondozásában megjelent Breviárium-sorozat 2011 óta mutat be észt szerzőket miniantológiák novelláin és egy-egy interjún keresztül. Mikor belevágtam ebbe a kalandba, arra számítottam, hogy az észt irodalom valami egészen más, mint a miénk, mert más az észjárás, más a megközelítés, más a hőmérséklet, más a táj, más a közélet, más a történelem, mások az emberek – szóval mások az írók és másmilyen az irodalom is.Összességben…

Continue Reading

Egy év Kiss Tibor Noéval

Ezek a könyvek nem a fa alól jöttek – de a 2021-es évem útitársai voltak. Nagy álmom volt idén bevenni az egyelőre 3 kötetből álló Kiss Tibor Noé–életművet, így tavasztól télig mindig terítékre került nálam egy-egy regénye.Ezek a becsapós, magukat rövidnek mutató jószágok a maguk 140-250 oldalaival több hónapra nyújtottak olvasni-és gondolkodnivalót. Szeretettel ajánlom az alkotót; mutatom is, miből lehet válogatni.  „A doktor hónapok óta hallgat, az íróasztalnak hátat fordítva hallgat. Néha kérdez, de ezzel mintha csak még jobban össze akarna zavarni. Kártyalapokat mutat. Választhatok a sorozatgyilkos és a skizofrén közül.”Kiss Tibor Noé 2010-ben szenzációszámba menő első kötetét – az életművel együtt – mára szerencsére a Magvető Kiadó gondozza.Az Inkognitó lassú és eseménytelen, legutolsó sorban szól arról, ami miatt sokan megveszik (vagy épp elkerülik), vagyis a transzneműségről. Rengeteg hihetetlenül átlagos…

Continue Reading

„Ha feltétlenül muszáj találkoznunk a szüleiddel, akkor legalább legyen itthon, és ne idegen pályán” | Jonathan Franzen: Javítások

Jonathan Franzen karácsonyi hangolódásra szinte teljesen alkalmatlan regénymonstrumával, a Javítások-kal töltöttem a fél decembert. Bár a fülszöveg azt sejteti, egy karácsonyi vacsora áll a regény központjában, valójában sok száz oldalt kell elolvasnunk ahhoz, hogy erre a bizonyos vacsorára megérkezzünk. És hogy megéri-e? Hatalmas betűkkel: IGEN!De azért rögös út vezetett eddig a biztos kijelentésig. Ennek a nagy, amerikai családregénynek egy idősödő házaspár az origója.A Parkinson-kór minden nappal kicsit jobban megkeseríti Al Lambert és felesége, Enid életét. A feleség fejébe veszi, hogy még egyszer utoljára egybegyűjti csemetéit, hogy közösen ünnepelhessék a karácsonyt. Ez nem is olyan egyszerű – lévén, három külön életet élő felnőttről van szó –, de Enid „szerencsére” egyáltalán nem riad vissza attól, hogy bevessen némi érzelmi zsarolást.A nagy tervig vezető úton, az idős szülők mellett, három nem mindennapi felnőttet ismerhetünk…

Continue Reading

Életed énekórája! |Tarr Ferenc: Harmónia, a zenék birodalma

Ha egy  végtelenül gonosz varázslat arra kényszerítene, válasszak a zene és az olvasás, a könyvek és a dalok közt, gondolkodás nélkül a zene mellett tenném le a voksomat.Éppen ezért óriási ajándék, mikor nem kell választanom. Nem tudok nagyobb gyönyörűséget elképzelni egy gyerekkönyvnél, ami telis-tele van zenével! Nem, nem gyerekdalokról, ringatókról, altatókról van szó. Ez a könyv A Zenéről szól.Tarr Ferenc jött, mesélt - és felrobbantotta a szívemet.A Harmónia, a zenék birodalmába olyan szédítő mennyiségű munkát pakoltak, hogy azt sem tudom, hol kezdjem a bemutatását, anélkül, hogy lelőném a poént vagy túl sokat árulnék el.Ebben a csodálatos könyvben minden szóra figyelni kell - sokuk éppen ezért nagy, vastagon szedett betűvel lett írva, hogy tudjuk, dolgunk van velük, és elolvashatjuk a színes margó rövid, érthető szómagyarázatait. Érdemes oldalra lesni, mert nemcsak…

Continue Reading

Kibújás vagy bebújás? | Trogmayer Éva – Egervölgyi Lilla: Medvemese

Első ránézésre biztos voltam benne, hogy külsőre, formára, tapintásra imádni fogom a kötetet – de a könyv illusztrációi még ezt a helyből barátságos elképzelésemet is jócskán felülmúlták. Idén is megfordult a kezem között pár gyönyörű, egyedi és megnyerő gyermekkönyv, de a Medvemese külseje kiemelkedik az eddig látottak közül is. A bátor színek, a nem mindennapi technikák megjelenése, a minták rengeteg aprólékos részletének együttese olyan mesekönyvet alkot, ami oldalról oldalra leveszi a lábáról az olvasót.  Egyik személyes kedvencem az újságot olvasó Medve úr illusztrációja.  „Hogyan készültek az illusztrációk?Kézzel és számítógépen. Sok elemet papírkollázsként készítettem el, aztán digitalizáltam és gépen folytattam az alkotást. Itt néhány olyan elemet láthattok, amelyek kézzel festett/nyomtatott papírokból készültek a dolgozóm közepén a földön ülve, térdelve, hemperegve, ollóval, ragasztóval”– írja a mesekönyv számára létrehozott @papirsziv instagram-oldalon Egervölgyi Lilla, illusztrátor.  Azt már érezzük,…

Continue Reading

Belehalunk az életbe | Anne Helen Petersen: Jöttünk, láttunk, elegünk van – A fiatal felnőttek és a kiégés

A milleniálokat* gyakran bélyegzik lustának és elköteleződésre, lojalitásra képtelennek.De aki elolvassa a Jöttünk, láttunk, elegünk van – A fiatal felnőttek és a kiégés című kötetet, talán megsejti, hogy egyszerű hisztinél jóval többről van itt szó. „Kidolgoztam a belemet az 1980-as években, mégsem hallottál tőlem olyat, hogy kiégtem volna.” - avagy mit tudunk a kiégésről 20 és 30 között? „– Még hogy te vagy kiégve? És ha a nagy gazdasági világválságot vagy a második világháborút kellett volna túlélned?[…] Általában baby boomerektől kaptam ezeket a megjegyzéseket, akik – kissé ironikus módon – szintén nem élték át a nagy gazdasági világválságot, sem a második világháborút.”Amikor először éreztem magamon a munkahelyi kimerülés jeleit és a kiégés előszelét, biztos voltam benne, hogy vakvágányon vagyok, mert kiégni csak a gyári munkások szoktak, de ők is…

Continue Reading

Most múlik | Harminc magyar író az emberi méltóságról

Sokszor, sok helyen leírtam már, ha ilyen témájú olvasmány került a kezembe, hogy nekem egyelőre nincs közöm a halálhoz, és ez egyébként rendszerint zavarba is hoz  – de újra meg újra trenírozom magam ilyen és ehhez hasonló olvasmányokkal. („No, tanulj csacsi, szamár lesz belőled. Tanuld a gyászt.” – Biztatja magát Polcz Alaine is Mészöly után.)Biztos vagyok benne, hogy ahogyan az élet nem kívánságműsor, úgy a halál sem az, mégis reménykedik bennem egy nagyon naiv, félős kisgyerek, hogy ez még valószínűtlenül sokáig csak egy olvasmányokból ismert terep marad; és ha egyszer muszáj leszünk szembenézni egymással, majd kíméletesen adhatom át a szeretteimet – amennyiben egyáltalán érkezési sorrendben távozunk."Ne reménykedj, Uram, ez nyilván veled kapcsolatos. – Nem tartozik ide, csak eszembe jutott: a legkevésbé sem vagyok dühös rád. Hogy átvertél, vagy ilyesmi. Jól…

Continue Reading

Mesés befejezés | A Mészöly-mesék

"Valahányszor visszautasították egy novellámat, önvígasztalásul írtam egy mesét.” Nem Mészöly Miklós volt az egyetlen, akit a kor arra „kényszerített”, hogy meséket írjon.Egyesek úgy hazataláltak ebbe a műfajba, hogy ma már el sem hinnénk róluk, hogy nem így kezdték, pedig Csukás Istvánt például egyenesen győzködni kellett, hogy gyerekeknek írjon, méghozzá éveken át! Ezzel a jelenséggel végül mindenki nyert:a cenzúra keze nem ért el a gazdag szimbolika felfejtésig;az író – ha nem is felnőtteknek szóló nagyregényt vagy verset szerzett, de – alkothatott; mi magyarok pedig irigylésre méltó, kiváló gyerekirodalmi művekkel büszkélkedhetünk.Persze az is igaz, hogy ennek köszönhetően meséink, gyerekverseink és a felnőtteknek szóló irodalom között viszonylag könnyű az átjárás. „Mintha a meséim nem is mesék lennének, a szó klasszikus gyermekirodalmi értelmében, hanem felnőtteknek szóló történetek” – ismerte fel maga Mészöly is egy Szigeti Lászlóval…

Continue Reading

A “líraképes” prózaíró | Mészöly-versek

A Mészöly-életmű szédítően sokszínű. Akad közte regény, esszé, mese, dráma, ifjúsági regény, rádiójáték és vers is – és akármelyik műfajra essen is a választásunk, remekművekkel találkozunk.Ebben a bejegyzésben Mészöly lírájáról lesz szó, melyet két – átfedésekkel is bíró – kötet jegyez: egyikük az Esti térkép; a másik pedig az Elégia.A prózában kiemelkedő alkotó, Mészöly Miklós 1948-as felbukkanásától számítva több mint 30 év telik el az első verseskötet megjelenésig. A szerző így nyilatkozik erről a kitekintésről 1981-ben:”Kiemelések – írhattam volna alcímnek, s ezt, ha szó szerint érti az olvasó, joggal gondolna arra a senkiföldjére, ahol a próza már nem próza s a vers még nem vers. Ami erről a területről begyűjthető, másképp azonos önmagával, mint egy tiszta műfajú vers vagy próza. Valamiképpen az eldöntetlenségben időzik, viszont annyira makacsul, hogy semmi erővel…

Continue Reading

„Az atléta halála annak is élvezetes olvasmány lehet, aki életében egy métert sem futott.”

Ahhoz, hogy értsük, Az atléta halála Polcz Alaine-nek és Polcz Alaine-ről szól, nem kell irodalomkutatónak lenni, de még a 840 oldalas levelezést sem kell magunkévá tennünk: ez ugyanis a regény második oldalától a napnál is világosabb.De azért gyönyörű színezetet ad a történetnek, ha egy kicsit ismerjük a szerzőt - a szerelmét, a munkafolyamatot.És bár női elbeszélőt kapunk, Mészölynek sem kellett behatóan megvizsgálnia a teljes női nemet ahhoz, hogy ilyen hiteles képet kapjunk: elég volt egyetlenegyet ismernie annyira, hogy lóvá tehessen bennünket.  Hatalmas, megrendítő ajándék lehetett megkapni ezt a regényt. Mert Mészöly, mint a hasbeszélő, bábuként húzza a kezére a társát, és az olvasó, csak kapkodja a fejét, mert tudja, hogy Mészölyt olvas, de Polczot hallja, kísérteties hitelességgel. És az igazi csavar persze az, hogy Polcz nem magáról mesél, hanem…

Continue Reading
Close Menu