Szoktunk azzal a hangzatos könyvajánlóval élni, hogy „ha csak egy könyvet olvasol el idén”… én kicsit most feljebb tolom a lécet, és azt mondom: ha apaként csak egyetlen könyvet olvasol el az életben, akkor ezt.
Az időt semmiképp sem fogja rabolni. A „hatvanperces apukáknak” létrehozott könyv ugyanis annyira rövid fejezetekből áll, hogy elolvasásukhoz egy perc is elég, de mind a tartalom, mind a fejezetek végén található praktikus tanácsok egy életen át elkísérhetnek minket.
„Minden fejezet végén úgynevezett „Hatvan másodperces oldal” foglalja össze az addig elmondottakat. A könyvben található egyetlen „Egy másodperces oldal”. Ha valaki túl elfoglaltnak érzi magát ahhoz, hogy ennél többet elolvasson, csak fusson végig ezen az egyetlen oldalon. Akinek az „Egy másodperces oldal” elolvasása is gondot jelent, sokkal nagyobb bajban van, mint gondolná!”
A szerző sokáig sikeres ügyvédként dolgozott; minden szavából érződik az őt marcangoló lelkiismeret-furdalás, hogy a legtöbb sem lehet elég idő, amit a gyermekeire szán(t), ezért villogtatja a jelzőtáblát a többi édesapának, hogy időben kapjanak észhez. Őszintén vall a gyereknevelés közben elkövetett (szarvas)hibáiról, ami számomra sokkal hitelesebb „mesterré” teszi, mint egy magas lóról beszélő „szuperapát”.
Különösen tetszett az a már-már szépirodalmi* stílus, amit Rob Parsons eltalált – valahogy még szívhez szólóbbá tette a mondandóját. Itt nem lírikus túlzásokra kell gondolni, de teljesen mentes a sokak által nem kedvelt, „ámerikai”, „megmondom a tutit” hangnemtől.
A szívet melengető humorról nem is beszélve!
„Amikor a gyerekeim kicsik voltak, nagyon élvezték az úgynevezett „családi estéket”. Matracaikat átvonszolták a hálószobánkba, és az ágyunk mellett aludtak. Ám olykor rendeztünk „szuper családi estéket” is. Ilyenkor mindannyian a földön aludtunk a nappaliban. Nincs semmi logikus magyarázat arra, hogy négy ember, akinek kényelmes ágya van, miért ragaszkodik ehhez a furcsa szokáshoz; kivéve talán azt az egyet, hogy nagyszerű móka volt.”
Ez a könyv azoknak az apukáknak íródott, akik elméletben mindent a családjukért tesznek, ám ebben a lázas „értük tevésben” nem marad idő és energia, hogy jelen legyenek szeretteik számára.
Lassításra sarkall, némi önismeretre hív. Nem könnyű beadni neki a derekunk, hiszen első, 2003-as megjelenése óta a világ csak gyorsult, és nem akar beállni a tempó egy megszokható mederbe. Ráadásul milliószor több inger is ér minket – a zsebünkben, kezünk ügyében lévő, minden család életét nehezítő okostelefonokról már nem is beszélve.
Ez egy igazi jó ajándékozós könyv (elfoglalt) apukák számára!
De gyermek nélkül is sokat segít ráébredni arra, mennyire megfizethetetlenül drága a visszatekerhetetlen idő… Sőt, igazából ez az első(!) gyereknevelésről szóló írás, aminek a hatására nem azt érzem, hogy ez egy megugorhatatlan dolog, és hogy egy gyereket csak „elrontani” lehet.
És bár a cím kirekesztőnek hathat, igazából bátran kezükbe vehetik egyedülálló anyukák, illetve házaspárok is – bajuk semmiképp nem lesz belőle! Engem gyermektelenül is megérintettek a példák és a tanácsok, képzelem, mit okoznak ezek a sorok szülőkben… 🙂
„Apaként arra szeretném bátorítani a lányomat, hogy a tőle telhető legjobb eredményt nyújtsa, de ennél is jobban szeretném, ha tudná, hogy az iránta érzett szeretetemet nem a sikerei határozzák meg, hanem pusztán az, hogy az apja vagyok.”
„A feltétlen szeretetet élvező gyermekek abban a biztos tudatban nőnek fel, hogy akár megnyerik a versenyt, akár utolsóként érnek célba, kövérek vagy soványak, teljesítményük kiemelkedő vagy éppen átlagos, apjuk mindig szereti őket. Hozzájuk való ragaszkodásunk nem a sikereiken alapul, hanem a kapcsolatunkon.”
Mikor évekkel ezelőtt a kiadóhoz kerültem, rengetegen keresték ezt a régóta elfogyott könyvet. Most már értem, miért. Tényleg egyedülálló és csodálatos.
A kötet hosszú évek után újra kapható – a változást nem igénylő tartalom kapott egy modernebb, és szerintem zseniálisan találó borítót.
A Harmat Kiadó webáruházából 20% kedvezménnyel szerezhető be!
