Nem kell régóta és behatóan ismerni engem ahhoz, hogy az emberek tudják rólam, mennyire terápia-párti vagyok. Sosem titkoltam, ha terápiába jártam – azt reméltem, ha olyan természetesen jelentem ki, mint aki azt mondja, „leugrom a boltba” (egyébként azt is gondolom, hogy ilyen természetes), talán mások ódzkodását is oldhatom a hozzáállásommal. És most itt egy könyv, aminek nem titkolt célja közel hozni a terápiát az emberekhez: tévhiteket eloszlatni, és a lehető legkevésbé száraz módon megmutatni, mi is történik a pszichológus és a terápiára érkező kliens között egy ülésen vagy egy hosszú hónapokat felölelő munkafolyamatban. Ettől a könyvtől mindent megkaptam, amit egy olvasmánytól csak várhatunk: sírtam, nevettem, napokra elgondolkoztam egy-egy kérdésen és egyszerűen nem akartam szabadulni. Ezért olvastam közel egy hónapig, pedig a ritmust és stílust tekintve kb. két álmatlan éjszaka alatt…