Nem merültem nagyon bele a kutatásba a könyv elolvasása előtt, csak annyit tudtam, hogy norvég szerző írta, arról szól, hogy egy fickó a válás küszöbén elmeséli feleségének a szerelmük történetét. És nekem ennyi elég is volt ahhoz, hogy heteken át arra gondoljak, milyen jó lesz megvenni és - ha szerencsém van - egy szuszra befalni ezt a regényt. Csakhogy ezt benéztem.  Nulladik szabály, hogy ha E/1-ben mesélünk el egy történetet, olyan helyekről nem mesélhetünk, ahol nem vagyunk ott. Mivel Jon esetében ez a hely a felesége feje, tudjuk, hogy nem szarvashibáról, hanem egy érdekes, újszerű elbeszélői helyzetről van szó. És szükségünk is van valamiféle csavarra, hiszen nincs hétköznapibb történet annál, mint hogy egy házasság véget ér – mondjuk egy harmadik fél miatt. Ezerszer hallottuk már, legalább mondja valaki másképpen. Jon nem…