Hercsel Adél: Láthatatlan pokol Túléléstörténetek a családon belüli erőszak hőseiről  Valamiért nagyon vagányan vágtam bele Hercsel Adél könyvének olvasásába és fogalmam sincs, miért gondoltam, hogy majd pont egy riportkönyv kerüli el a kínzó részleteket és a beszámolók majd csak finoman utalnak a bántalmazás horrorisztikus részleteire. Néhányszor, mikor idézni szerettem volna, két dolgon gondolkodtam el:Egy, hogy kell-e ezzel sokkolnom azokat, akik beleszaladnak az idézetekbe. A másik, hogy vajon pipáljam-e a felnőtt tartalom rubrikát.  És ez a második kérdés elborzasztott. Hogy rengeteg, rengeteg, elképzelhetetlenül sok gyerek vagy felnőtt (igen, férfiak is, nem csak nők) ebben a pillanatban, ahogy ezt írom, és ahogy te olvasod, épp a 18 éven felülieknek sem ajánlott valóságot élik át az otthonaikban. A valóságot mégis hogyan címkézzük fel?…„Emlékszem, egy keddi nap volt, ültem a fotelben, és néztem a Kisfilmek a…