Mikor megláttam a könyv beharangozóját és a témát, amivel foglalkozik - nevelőszülőség - és hogy a szerző többszörösen érintett - mert maga is nevelőszülő, illetve szociális szakember, gyermekvédelmi bizottság vezetője - szívből reméltem, hogy ez a könyv riportkönyv lesz, és alaposan letörtem, mikor megtudtam, hogy regényt kell várnom.Ekkor, bár szinte a megjelenése napján megvettem, azt is eltökéltem magamban, hogy tuti, rosszul lesz megírva. (Tudom, én, meg az első kötetes szerzőinkbe vetett bizalom...!) Ezt a szkeptikus hozzáállást Stájn Emma 2 és fél oldal után mintegy kikérte magának "majd ő jól megmutatja nekem" - és jól megmutatta. Gyönyörűen gördülő, éppen élvezhetően kacifántos mondatok hömpölygő sorain át kaptam egy történetet, ami tudtam, hogy meg fog ölni, de megállíthatatlanul olvastam volna, mind a 160 oldalt egyetlen benntartott levegővel. Mire rájöttem, hogy…