Sokszor, sok helyen leírtam már, ha ilyen témájú olvasmány került a kezembe, hogy nekem egyelőre nincs közöm a halálhoz, és ez egyébként rendszerint zavarba is hoz  – de újra meg újra trenírozom magam ilyen és ehhez hasonló olvasmányokkal. („No, tanulj csacsi, szamár lesz belőled. Tanuld a gyászt.” – Biztatja magát Polcz Alaine is Mészöly után.)Biztos vagyok benne, hogy ahogyan az élet nem kívánságműsor, úgy a halál sem az, mégis reménykedik bennem egy nagyon naiv, félős kisgyerek, hogy ez még valószínűtlenül sokáig csak egy olvasmányokból ismert terep marad; és ha egyszer muszáj leszünk szembenézni egymással, majd kíméletesen adhatom át a szeretteimet – amennyiben egyáltalán érkezési sorrendben távozunk."Ne reménykedj, Uram, ez nyilván veled kapcsolatos. – Nem tartozik ide, csak eszembe jutott: a legkevésbé sem vagyok dühös rád. Hogy átvertél, vagy ilyesmi. Jól…