Vannak azok a könyvek, amik annyira tetszenek, hogy legszívesebben telekürtölném a világot a csodálatosságukról; éveken át győzködök mindenkit, hogy el kell olvasniuk, ajándékba veszem őket; ha benyomnak rajtam egy gombot, napestig képes vagyok beszélni róluk. És van, amikor egy könyv annyira tetszik, hogy ezt a bizonyos plafont is átüti - sajnos ezen a szinten viszont képtelen vagyok épkézláb mondatokat megfogalmazni. Ez történt az egy hónappal ezelőtt olvasott Segítség! Anyu összement! esetében, amit úgy szívembe zártam, hogy az egy ültő helyben történő olvasás után egyszerűen szavak nélkül maradtam. A blog "Nem mindennapi anyák napja" sorozatából viszont nem hiányozhat Sander és az anyukája története. Nemcsak azért, mert ezzel az egyedülálló anyukákra, hanem mert még egy ennél is fontosabb jelenségre hívhatom fel a figyelmet: ez a parentifikáció. Vagyis az, amikor valamilyen oknál fogva a…