DOLGOZÓSZOBA
ismeretterjesztő irodalom
– és minden, ami pszichológia
A milleniálokat* gyakran bélyegzik lustának és elköteleződésre, lojalitásra képtelennek.De aki elolvassa a Jöttünk, láttunk, elegünk van – A fiatal felnőttek és a kiégés című kötetet, talán megsejti, hogy egyszerű hisztinél jóval többről van itt szó. „Kidolgoztam a belemet az 1980-as években, mégsem hallottál tőlem olyat, hogy kiégtem volna.” – avagy
nomen est omen Jakobovits Kitti pszichológus, irodalomterapeutát legtöbben az Instagramról ismertük meg, ahol @olvasopszichologus néven publikál. És száz instaképnél vagy Könyves Magazin-on megjelent cikknél is nagyobb bizonyíték a név hitelességére az, ha az ember elkezdi olvasni az irodalomterapeuta első könyvét – ugyanis már az első oldalakon szédítő kutatómunkával találjuk magunkat szemben.Kitti rengeteget
Aaron T. Beck – akit a kognitív terápia atyjának is tartanak – nekiiramodik a “harag, az ellenségesség, és az erőszak alapjainak” felkutatására, és a felhozott tudást igyekszik a lehető legérthetőbben a hétköznapi olvasó elé tárni. Spoiler: sikerül is neki. Azt hisszük, a nagy képhez (háború, vérontások, népirtás) nem sok közünk
Itthon hiába kutakodunk, külföldön azonban tegnap volt a “Children’s Grief Awarness Day”, vagyis az a nap, mely a gyermekek gyászára kívánja felhívni a figyelmet. A fájdalmas apropó felidézte bennem egy két évvel ezelőtti olvasmányélményemet. Ma is töretlen bizalommal ajánlom a HVG Könyvek gondozásában megjelent „Ki vigasztalja meg a gyerekeket? –
Rengeteg meddőségről szóló könyv található a piacon, melyek azt ígérik, a terméketlenségtől egészen a hőn áhított kisbabádig kísérnek. Az út általában körülbelül így fest: Válts nyers vegán életmódra; szeretkezz – a naptár erre kijelölt napjain – meghatározott pózban, odaadással a kedveseddel; a légyott után 30 percet tölts izzadó lótusz pózban, és közben
Egykori munkámból fakadóan legalább négyszer olvastam ezt a könyvet, és elmondhatatlanul közel áll a szívemhez. Nagyon fiatalon került a kezembe, 20-as éveim elején, mikor az ember lányának eszébe se jut, hogy valaha akár célcsoport is lehet belőle. Az évek során megtanultam, hogy akár néhány – mások számára röpkének tűnő
Hercsel Adél: Láthatatlan pokol Túléléstörténetek a családon belüli erőszak hőseiről Valamiért nagyon vagányan vágtam bele Hercsel Adél könyvének olvasásába és fogalmam sincs, miért gondoltam, hogy majd pont egy riportkönyv kerüli el a kínzó részleteket és a beszámolók majd csak finoman utalnak a bántalmazás horrorisztikus részleteire. Néhányszor, mikor idézni szerettem
Már előre féltem ettől. Nem attól, hogy leszoktatom magam a közösségi médiáról,mert arra minden porcikámmal vágytam – olyannyira, hogy hosszas mérlegelés után még az imádott munkámról is lemondtam. Kvázi új életet kezdek az ügy érdekében. Azaz hogy visszaszerzem a régit. De hogy jövök majd ahhoz, hogy netes felületen írok erről,
Mi történik, ha egy köztiszteletben álló gyermekkor-kutató terapeutáról kiderül, rá is igaz a mondás: “Akinek nem megy, az tanítja?” Márpedig Martin Miller “A tehetséges gyermek igazi drámája” című könyve alapján Alice Millernek nagyon nem ment. Menjünk utána együtt az okoknak – én pedig elárulom, képes leszek-e folytatni az Alice Miller-életmű
A főhős még elcsípi a reptéren élete szerelmét, kirángatja a becsekkolók sorából, elmondja neki, hogy szereti, majd forró csókban forrnak össze. Ásó, kapa, nagyharang, vége.Vége? És mi jön a happy end után? “Karácsonykor könnyű szeretni, de mi van azokkal a sokszáz hétfő reggelekkel?” – írja Parti Nagy Lajos. És