Egy regény 10-99 éves korig | Mia&Maja

Egy regény 10-99 éves korig | Mia&Maja

Létezhet igazi kapcsolódás egy tizenéves lány és egy idős, magányos nő között?” – teszi fel a kérdést a fülszöveg első mondatában Kertész Erzsi író, pszichológus. Többek közt erre a kérdésre igyekszik válaszolni  Maksai Kinga első regényében, de útközben rengeteg érdekes és fontos téma felmerül még.


Két egymástól nagyon távol fekvő korosztály egy regénybe tuszakolása sülhet el jól, de ritkán. Nekem mindig az a bajom ezekkel a könyvekkel, hogy fogalmam sincs a célközönségről/célkorosztályról. Itt a korosztályos szakadék ellenére is egy baromi jól behatárolható ifjúsági regényt kapunk. 


Mia tizennégy éves, óvodáskorú öccsével és az apukájával él hármasban, miután meghal az anyukája.  A sokszor csetlő-botló apuka mindent bevet, hogy az életük normális kerékvágásban haladhasson tovább. Igyekszik vidámságot csempészni a gyerekek életébe, elsöprő lelkesedéssel támogatja Miát, bármibe kezd is bele. 

Mia gimnáziumi gólya – végigkísérhetjük, hogyan keresi a helyét visszahúzódó természetével, hogyan próbál beilleszkedni az új helyzetbe. Nagyon érdekes karakter, aki fiatal kora ellenére óriási batyut cipel, közben persze foglalkoztatja mindaz, ami egy “átlagos” tizennégy évest is. Látjuk a  kiscsalád egyetlen lány tagjaként, nagytesóként, de ugyanígy végigkísérhetjük a fiúkkal való kálváriáját is. 

Rengeteg helyzetben a pánik határán szorong. Az író ezt az állapotot nagyon finoman mutatja be, nem tér rá ki bekezdéseken át, nincs magyarázó leírás, egyszerűen csak tudjuk, hogy valami nem stimmel, mikor Mia önnyugtatásból a villanyt kapcsolgatja, a lépcsőfokokat vagy a lélegzetvételeket számolja. 


“Mia imádta a könyvesboltokat. Órákig tudott nézelődni. Először mindig csak egy felfedező kört tett, hogy megnézze, mi hol van. Ezután megállt az újdonságoknál, az akciós könyveknél és a bestsellereknél is, de ott tényleg csak kíváncsiságból. Azokból szinte sosem vásárolt. Volt egy elmélete ugyanis, miszerint oda csak a vackok kerülnek, amiket máshogy nem lehetne eladni. Azért kell a felhajtás, hogy valaki megvegye őket.”


A sok téma ellenére nincs zsúfoltságérzetem, és szerencsére a didaktikus végkicsengések is elmaradnak. 


Másik címszereplőnk, Maja, a hóbortos idős hölgy, aki Tomhanksz nevű kutyájával osztozik II. kerületi lakásán, és éppen ötödik férjét gyászolja. Egyetlen fia Londonban él, így ritkán látják egymást. Mia szorongó személyisége mellé ő hozza meg nekünk a lazaságot.  Egy parkban találkoznak először, aztán még párszor egymás mellé sodorja őket a véletlen, mire a furcsa barátságuk kialakul. 
A két szál közti váltás sokszor filmszerűen történik, mintha egy zseniális rendező vezetné át egyik képet a másikba. 


A könyv ráadásul kívül-belül gyönyörű. Imádtam Gárdos János pici illusztrációit, a könyv színét, a formáját, a méretét, a súlyát, és igen, legtöbbször a lényeget, a történetet is.  


Egyetlen hibája – és erre úgy középtájt kellett ráébrednem – hogy (számomra legalábbis) nem elég feszes a cselekmény. És ha belekezdtünk bizonyos – fent említett – témákba  felőlem igazán mehetettünk volna eggyel mélyebbre is néha. 

Összességében „egy gyönyörű barátság kezdete” ez Maksai Kingával, amiből most így indulásra hiányzott valami megfoghatatlanul apró dolog.

A kötet egyébként különdíjas lett a 2017-es Aranyvackor Gyerekirodalmi és Illusztrációs Pályázaton, valamint a moly.hu által létrehozott Merítés-díjat is neki szavazta meg az Ifjúsági irodalom zsűrije.

Ha felkeltette az érdeklődéseteket, a Cerkabella Kiadó webáruházából 20% kedvezménnyel vásárolhatjátok meg!

Vélemény, hozzászólás?

Close Menu